Ajánlás: Dicső eleink emlékének,
a tisztelgő utódok tettének
— köszönettel:
a Szerző

ELŐSZÓ

Ahogy idősödtem, egyre jobban izgatott a 13. jászkun huszárok elnevezés, vagy talán az a felismerés, hogy nem tudok róluk jóformán semmit.

A kisújszállási református templom falán, díszes márványtáblán van feltüntetve 30 hősi halott neve, köztük anyai nagyapám – Gellértfi János – neve is, akik mind ehhez a csapategységhez tartoztak, és meghaltak az I. világháborúban. Édesanyámtól hallottam róla egy-két dolgot, amelynek nagy része szájhagyományként jutott el hozzám, hiszen Édesapja halálakor csak alig múlt 7 éves, így amit el tudott róla mondani, az Édesanyjától származott, illetve a többi közvetlen rokontól.

Játszottam, és mint gyerek elherdáltam – az általa használt és családra maradt katonai felszereléseket, símaszkot, réz ágyúhüvelyből általa kikalapált díszes virágtartót, stb. Ereklyeként őriztem viszont – Édesanyámmal együtt – nagyapám egyenruhában készült fényképét, melyen 30 évesen, kackiás bajusszal, nyílt tekintettel, kitüntetésekkel a mellén igazi daliás hadfi benyomását tette rám.

Mint 7 éves gyermek én is átéltem a II. világháborút, megtapasztaltam, milyen az, ha lőnek ránk, vagy ha repülőről az udvarunkban lévő lőszerraktárat bombával a levegőbe röpíthetik, de a bomba az óvóhelyünktől 10 méterre esik le. Hallottam a német és orosz tankok tűzpárbaját, mely az óvóhelyünk felett zajlott le. Az I. világháborúról azonban csak az iskolában tanultakat tudtam, a katonák szenvedéséről, köztük a 13-as jászkun huszárokról semmit.

Baráti segítséggel tudtam meg, hogy tevékenységükről – az alakulástól a megszűnésig – köztük az I. világháborúban való részvételükről egy könyv jelent meg. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum akkori igazgatójától, Prof. Dr. Zachar József ezredestől megkaptam e könyv másolatát. Ennek és még sok más egyéb dokumentum alapján próbálok betekintést nyújtani e nagy múltú huszárezred mindennapjaiba és az első világháborús szenvedéseikbe, ezzel is emléket állítva Gellértfi János nagyapámnak és mindazoknak, akik részt vettek – meghaltak vagy túlélték – ebben a borzalmas és értelmetlen háborúban.

Kovács József