A m. kir. fegyveres erők képeskrónikája : 1919–1945 (bevezetés)
AZ IGAZSÁG SZOLGÁLATÁBAN
A második világháború katonai emigrációja immáron több mint harminc éve jár nyugati földön, amely szabad és független maradt a szovjetorosz elnyomástól azért is, mert a kilátástalan háborús helyzet pillanatában is készek voltunk áldozatot hozni. Katonáink és a felsőbb vezetés nem ködös eszmék és idegen érdekek szolgálatában hozták meg áldozatukat, hanem a trianoni igazságtalanság bilincseinek széttörése után meg akarták tartani az országnak azt, ami magyar volt évezredes történelmünk során. Két nemzedék ebben a szellemben nőtt fel, s tette meg kötelességét. Melyik szabad nyugati állam nem vallaná büszkén, hogy így cselekedett volna a nemzeti pusztulás fenyegetésével szemben?
Mi is büszkék lehetünk haderőink teljesítményére. Önmarcangolásra nincs okunk!
A totális háború természeténél fogva mindenütt akadtak elvetendő cselekmények. Ez azonban nem ok a kollektív bűntudatra csak azért, mert a túlerő legyőzött bennünket. Mint ahogyan a győzteseknél is bizony voltak túlkapások, aléltság, gyenge pillanatok, de ezekkel nem marcangolják magukat . . .
Háborút veszíteni sohasem volt szégyen a történelem folyamán. Mi magyarok pedig méltán büszkék lehetünk múltunkra, mert hovatovább a Nyugat is megismerte azt a veszélyt, amellyel Európa érdekében is szembeszálltunk a kisnemzetek és geopolitikai adottságaik szűk korlátai között.
Az ellenség még országunkban van, de a Nemzet Nyugat szövetségese és a világ szabad fele is szövetségesnek ismer bennünket. Különösen azóta, hogy a harmadik nemzedék, amelyet a sarló és kalapácsos jelvények alatt neveltek a háború után, felkelt az idegen uralom ellen. Őket is cserbenhagyta a Nyugat, mint ahogyan nekünk sem adták meg a módot, hogy a háború végén ne az orosz tankok tapossák el ezeréves Hazánkat. Az 1956-os Szabadságharc elbukása után ez a nemzedék, amely vérében hordozza a magyar katonaerényeket, ugyancsak büszkén vallja, hogy áldozatot hozott a Nemzet és Európa szabadságáért.
A nyers hatalom csak múló uralmat képes fenntartani véges történelmi korszakokban. De valahogy eszmei és erkölcsi síkon mindig az igazság győz.
Ennek az igazságnak, a m a g y a r igazság szolgálatában kötelességünknek tartottuk, hogy – mielőtt átadjuk helyünket a harmadik generációnak – írásban és képekben örökítsük meg a trianoni honvédség, csendőrség és rendőrség őszinte történetét, amelyről hamis képet festenek az idegen rendszer kiszolgálói odahaza, de még volt katonai szövetségeseinknél is itt-ott előforduló torzításokat helyre kell igazítanunk.
Mielőtt a természet biológiai törvényének engedelmeskedve, az életkor kényszerítő ereje alatt, letesszük földi fegyvereinket, a Vitézi Rend nevében és sok-sok hontalanságban élő bajtársunk támogatásával összeállított Krónikánkat odahelyezzük a nyomunkba lépő nemzedék asztalára.
Kötelességünk ez hősi halottainkkal szemben is. Odahaza az idegen elnyomó hatalom tiltja a megemlékezést a Nemzet elesett katonáiról; városainkban, falvainkban, templomokban, temetőkben egy h ősi emlékmű sem állhat. Ezért e munkánkat kegyelettel elesett hőseinknek dedikáljuk, emlékezvén a tízezrekre, kik életüket adták a Hazáért a II. világháborúban és az 1956-os Szabadságharc során.
vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc
vezérezredes
a Vitézek Főkapitánya
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
