Hadseregek, fegyvernemek története – könyvek

Magyar honvédség (előszó)

A fénykép: életünk kimerevített pillanata. Lehet hiteles dokumentum, vagy a művészi kifejezés egyik módja, segítőtárs az időutazásban, mely megőrzi a múló időt. Így a ma történéseinek fotópapíron való lenyomata egykor elmúlt korok felidézésének – ezáltal megismerésének – eszköze lehet. Ha elővesszük nagyapáink, apáink megsárgult fényképeit, amelyeket Doberdó, Isonzó, Gorlice, Przemysl vagy a Don melletti arcvonalakon készített a fotográfus, a világháborúk minden összefüggését nem, de a kor hangulatát, az ember – a katona – életének, megpróbáltatásainak vagy örömeinek apró élményeit bizonyára megismerhetjük azokból.

A Magyar Honvédség történetének elmúlt 3-4 esztendeje alatt készített fényképeket tartalmazó album sem tükrözheti a társadalmi-politikai átalakulás bonyolult folyamatának minden mozzanatát, amely életünkre hatást gyakorolt, de megörökíti azokat az alapvető változásokat, amelyek nyomán honvédségünk ma már új minőségben jelenik meg nemzeti intézményeink között.

A XX. század utolsó évtizedében korszakos jelentőségű események formálták át a világ, de különösen Közép-Kelet-Európa társadalmait.

Természetes, hogy az a nemzetközi és belpolitikai mozgás, amelynek eredményeként – hosszú idő után – hazánk ismét visszanyerte teljes állami szuverenitását, a Magyar Honvédségben is alapvető változásokat indított el. Ennek részeként megkezdődött – gazdag történelmi múltunk tapasztalatait ötvöző, nemzeti és honvédő hagyományainkból merítő, ugyanakkor a modern polgári demokráciák hadsereg-fejlődési tendenciáit is szem előtt tartó – egy korszerű, kizárólag a haza védelmére hivatott, nemzeti haderő kialakítása. Külföldi példák igazolják, hogy egy ország hadseregének legitimitása alapvetően a nemzeti jelleg érvényesülésében és a korszerű követelmények szerinti teljesítőképességben gyökerezik. A legitimitás visszaszerzése, megőrzése pedig a Magyar Honvédség elemi szükséglete.

A teljesítőképesség növelésének – tudjuk – az ország teherbíró képessége szab határt, amely jelenleg a harci technikai eszközök szinten tartását is nehezen teszi lehetővé, de számos problémát kell megoldani a nemzeti jelleg erősítése terén is. Ebben a munkában elengedhetetlen múltunk, katonatörténelmünk magabiztos ismerete, mert erkölcsi erőt, szilárdságot ad, segít eligazodni mai tennivalóink sokaságában. A múlt vallatása, tanulságainak értő, felelős hasznosítása ugyanakkor megóvhat bennünket a tévedésektől, a zsákutcáktól. Biztos iránytű lehet a magunk elé állított feladatok között.

E fotóalbum lapjain a rendszerváltozás óta eltelt rövid, de eseményeiben, hatásaiban bonyolult, embert próbáló idő villanásait őrizte meg korunk krónikása: a fotóriporter. A kötetet végiglapozva megelevenednek a kiképzés, a haza védelmére való felkészülés, a harci technika alkalmazása elsajátításának naponta visszatérő, ismétlődő, nehéz, sokszor gyötrelmes pillanatai. Az olvasó megismerheti a haderő- és fegyvernemek, a szolgálati ágak legfőbb jellegzetességeit, de mindenekelőtt a fegyverek, a harci technikai eszközök, gépek, műszerek kezelőit, az embert: a katonaélet első – és ezért nehéz – perceit átélő újonctól a katonai főiskolák hallgatóin át a kiképzés, a katonai mesterségbeli tudást felelős beosztásokban átadó tiszthelyettesekig, tisztekig.

A képek azonban nem adhatják vissza mindazt az áldozatvállalást – ezért kell szólni róla –, amelyről a katonák, mindenekelőtt a hivatásos állomány tett és tesz tanúbizonyságot nap mint nap. Az elmúlt évek szakadatlan átszervezései, az egyes embereket esetleg többször is érintő helyőrségváltás elsősorban a tiszteket, tiszthelyetteseket és családjaikat viselte meg, azokat, akik a költözéssel korábbi munkahelyi, iskolai, baráti közösségeiktől is kényszerűen megváltak, szembekerülve nemegyszer a családtagok munkanélkülivé válásának lehetőségével. Mindezek ellenére a honvédség az átszervezés legkritikusabb szakaszaiban is megőrizte hadrafoghatóságát, alkalmazhatóságát, és a társadalom átalakulását tiszteletben tartva teljesítette feladatait, miközben megfelelt az önmaga átalakításával szembeni követelményeknek is.

A honvédség nemzeti intézménnyé válása természetszerűen vonta maga után a társadalom érdeklődésének fokozódását. E növekvő érdeklődést megtisztelőnek tekintjük, és színvonalas kielégítése érdekében mind többet teszünk.

Bízunk abban, hogy mindazok, akik e kötet lapjait forgatják, ezáltal is hiteles benyomásokat szereznek a Magyar Honvédség tevékenységéről, a katonaélet mindennapjairól, sikereiről, gondjairól egyaránt, és bepillantva a katonai szolgálat nehézségeibe, jobban megismerik, megértik a fegyvert, a technikát kezelő, a haza védelméért felelősen helytálló embert, a katonát. Azt a magyar katonát, aki az egyik laktanyánkban okkal-joggal írta fel a mindenki számára követhető és követendő jelmondatot:

„VAN HAZÁNK, VAN MIT MEGVÉDENÜNK”

KATALÓGUS		TARTALOM