A világ minden nyelvén huszárságnak nevezett csapatnem olyannyira a magyar katonai hagyományban gyökerezik, hogy rohamos elterjedése idején, a XVIII. században Franciaországtól, Oroszországig, egész Európában magyar „katonai szakértők” szervezték meg az új könnyűlovasságot. A magyar kiképzők pedig vitték magukkal nemcsak a lovassági taktikát és a lovastudományokat, de a szokásokat, a magyaros egyenruhát, sőt még a haj- és a bajuszviseletet is, mígnem úgy tetszhetett, megannyi magyar huszár száguldozik az európai csatatereken.

Nem hiába lett tehát a huszár neve valósággal egyértelmű a magyar katonával. Két évszázadig nem volt hadsereg, melynek könnyűlovassága ne a magyar huszártól származott volna.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai a XV. századi kezdetektől követik végig a magyar katonai hagyomány legszebb és legizgalmasabb lapjait író csapatnem történetét, melyet végül is csak 1955-ben szüntettek meg.

A szerzők a lassan legendává átlényegülő magyar huszárság valós történetét tárják fel, számos feledésbe merült kulturtörténeti részlettel teljesítve ki a képet, amelyet mindinkább csak az irodalomból és a történelmi filmekből ismerünk.