A m. kir. honvédség fejlődése : 1869–1899 (előszó)
A m. kir. honvédség fennállásának 30-ik évét 1899-ben tölti be.
Eme honvédség szervezete — 1869. évben történt felállitása óta — a jelenkorig, vagyis 30éven át — fokozatosan igen nevezetes és korszakalkotó változásokon ment keresztül.
Mondhatni, hogy ép úgy fejlődött és haladt előre, mint egy gyermek, aki kellő ápolás és gondos nevelés mellett napról-napra nő, időről-időre nagyobb és tökéletesebb lesz, miglen végre egy teljesen kifejlett lény válik belőle.
Honvédségünket a haza szülte és annak ápolását s további nevelését nagyon is gondos kezekre bizta.
Eme gondos és alapos nevelésnek az az örvendetes következménye lett, hogy ma már honvédségünk — a hazának eme büszkesége — az európai modern hadseregek szinvonalán áll.
Mert hiszen ez imponáló, hatalmas és tekintélyes sereget képez; minden szükségeltető kellékekkel el van látva, jól van kiképezve, jól van felszerelve, erős, vasfegyelem lakozik benne, a mi a fő lénye; mert ez tartja össze, csoportositja együvé a nagy tömegeket nemcsak békében, de háboruban is.
A fegyelem — ugyszólva — egy hadseregnek a lelkét képezi.
A fegyelem nagyban emeli és fokozza a hadsereg működési és tevékenységi körét, kedvét; növeszti a csapatokban a kitartást, a nélkülözni tudást, a nyugodtságot. Eloszlatja a fejetlenséget, teljesen megszünteti a demoralizálást, a csüggetegséget.
A fegyelem nem engedi, hogy a legénység fegyverét eldobja, elszaladjon, elhagyja csapatát, hanem igen is követeli, hogy a hadsereg szakadatlanul küzdjön, a halált megvesse és a hadseregnek hirnevet és dicsőséget szerezzen.
A fegyelem nagyban fejleszti és fokozza a harczfegyelmet, ébreszti a csapatokban a harczvágyat, ezzel együtt előidézi a lelkesülést.
Egy olyan hadsereg, mely mindezen felsorolt, mondhatni — harczi erényekkel — fel van ruházva, feladatát sikerrel is fogja megoldani.
Ilyen hadsereg pedig a többi között a mi honvédseregünk, a mely ha — fiatalságánál fogva — meg nem is volt tűzben, de ha oda kell mennie, helyét meg is álja; azon szent jeligét szem előtt tartva: „életünket és vérünket királyunkért és hazánkért feláldozni”.
Ez a szent jelige halja át honvédseregünk minden egyes tagját és nem fogja engedni, hogy az ellenség drága hazánk földjére eljuthasson.
*
Hogy honvédségünk mai napon oly magas szellemi fokon áll, azt első sorban Ő Fensége József főherczeg lovassági tábornoknak köszönhetjük, ki a m. kir. honvédség kiképzését kezdettől fogva a jelenkorig, vagyis 30 éven át, mint a m. kir. honvédség főparancsnoka vezette és ellenőrizte, a ki bölcs katonai tapasztalatai és sok oldalú katonai ismeretei által úgy a honvéd gyalogságnál, mint a honvéd-lovasságnál meghonosította az egyöntetű kiképzést és eme honvédseregben a katonai szellemet és fegyelmet mindenkor ápolta és fentartotta.
Továbbá, hogy a m. kir. honvédség fejlődése különösen a legutóbbi 15 év alatt — fokozatosan a mai stádiumba jutott, — abban kiváló és elismerésre méltó érdemeket szerzett báró Fejérváry Géza m. kir. honvédelmi minister, a ki hosszas ministersége ideje alatt — a szervezesi munkálatok terén fáradhatatlanul működött és rendkivüli tevékenységet fejtett ki.
A többi között legnevezetesebb szervezési munkálatai közé tartoznak: az egyéves önkéntesi intézmény szabályozása, a m. kir. népfelkelés szervezése, a honvéd gyalogságnak vörös ruházati czikkek helyett sötét-kék ruházati készlettel való ellátása, a honvéd gyalogság és lovasságnak az 1888. évi mintáju ismétlő puskával való felszerelése, az ezredrendszer felállitása, s a honvédségi békeállomány felemelése, a honvéd katona-zenekarok felállitása, végül a Ludovica akadémia ujjászervezése, a soproni honvéd főreáliskola, a pécsi és nagyváradi honvéd hadapródiskolák felállitása.
*
Ezen könyvet a meglevő hivatalos adatok alapján dolgoztam ki, a mely hű képét adja honvédségünk nevezetesebb fejlődési momentumainak és fokozatosan tárgyalja kezdettől a jelenkorig előfordult fontosabb szervi változásokat.
Végül — ugy vélem — hogy ezen mű kiadása által a katonai irodalomnak nagy szolgálatot teendek és azt hiszem, hogy az nemcsak a katona-állománybelieknek, de egyuttal — a nagy közönségnek is, — a ki honvédségünk fejlődése iránt mindenkor nagy érdeklődést tanusított, s annak minden egyes fejlődési mozzanatát — különös örömmel kísérte és fogadta, — érdekes olvasmányul fog szolgálni.
Budapest, 1898. év április havában.
A szerző.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
