Hadseregek, fegyvernemek története – könyvek

MARTINKÓ : Cőgerek és katkósok (előszó)

 

Két esztendeje, 1996-ban emlékeztünk meg az 1000 évvel ezelőtt, Szent Márton hegyén alapított első iskoláról, valamint az azóta eltelt évszázadok magyar iskoláiról. Az 1000 év írott iskolatörténetéből – véleményem szerint indokolatlanul – hiányzik az iskolaként működött és részben ma is fennálló, közoktatási feladatokat is ellátó katonai középiskolák története. E hiány pótlására vállalkozom ezzel a könyvvel.

A katonai középiskolák története mindössze 140 évre nyúlik vissza: 1856-ban alapították a kőszegi katonaiskolát, amelyből kinőtt a magyar katonai középiskolai rendszer. Ezeket a tanintézeteket abból a célból hozták létre, hogy a tiszti iskolák számára előképzést nyújtson azoknak a 10-19 éves fiúknak, akik a katonai pálya iránt érdeklődnek s tiszti iskolán szeretnének továbbtanulni. Ezzel a képzési és nevelési módszerrel a növendékeket – legfogékonyabb életkorukban – hatékonyan fel tudták készíteni a tiszti hivatásra. Az elmúlt 140 év alatt 26 katonai középiskola nyílt meg Magyarország területén. A számos közös vonás mellett eltérő feladattal működtek: az alreáliskolákban a 10-14 éveseket, a főreáliskolákban a 14-18 éveseket oktatták, a tiszti pályára közvetlen felkészítést végeztek a hadapródiskolák, csak nevelési és ellátási feladattal bízták meg a katonai kollégiumokat, és voltak és ma is vannak bentlakásos katonai gimnáziumok és szakközépiskolák. Alapítottak a középiskolás korú fiúk számára altisztképző (tiszthelyettesképző) intézeteket is.

Közös jellemzőjük volt, hogy a közoktatás rendszerében, állami tanterv szerint működtek, s a polgári oktatási hatóságok szakmai felügyelete alatt tevékenykedtek. Emellett a katonai nevelést, felkészítést történelmi koronként és iskolatípusonként eltérő módon, indirekt vagy direkt formában végezték.

A katonaiskolák élete, tevékenysége viharos volt, a történelem változásait nagyon megszenvedték. Sokszor átszervezték, megszüntették, újból indították, gyakran változtatták a képzési és nevelési módszereket. Ennek ellenére tevékenységük sikeresnek mondható. Számos növendék elismerésre méltó karriert futott be, egyes történelmi időszakokban a hivatásos tisztek minőségi rétegét jelentették.

Voltak, és ma is vannak vitatott kérdések. A korai pályaválasztás, a direkt katonai nevelés pszichikumra gyakorolt esetleges negatív hatása, az iskolatípus rendkívül költséges működtetése – mind-mind a katonai középiskolák kritikáját jelentik. Hibás döntések is születtek: csapattisztek és tiszthelyettesek pedagógiai felkészítés nélkül oktatták-nevelték a növendékeket; a nyolcvanas években a nagyarányú iskolaalapítás felhíguláshoz, minőségromláshoz vezetett; az ötvenes esztendőkben felerősödött az ideológia a politika nevelésben – ezek tévutak voltak. A rossz módszerek vagy döntések nem okoztak tragédiát, az egészséges fiatal szervezet, a lélek és az idegrendszer nagyfokú rugalmassága, alkalmazkodó képessége, a minden iskolában fellelhető jó pedagógusok ellensúlyozni tudták a negatív hatásokat. E nevelőiskolák bizonyították, hogy lehet jól is végezni a katonai nevelést a középiskolás korosztályban, főleg a nevelés indirekt eszközeivel, a nevelés és az oktatás összhangjával, jó pedagógusokkal, példamutató nevelőtisztekkel.

A katonaiskolák néhány újszerű nevelési elvet és módszert sikeresen alkalmaztak, gazdagítva a neveléstudományt. A végzett növendékek későbbi helytállása, hazaszeretete, hivatástudata, szakmai tudása méltán emeli ezeket az iskolákat a híres magyar iskolák közé.

Kinek szánom könyvem? Szeretném, ha számos – az iskolatörténelem iránt érdeklődő – pedagógus, katona elolvasná. Reálisan arra a – hála istennek ma is élő – több száz volt cőgerre, valamint a közel hatezer – a második világháborút követően a katonai középiskolákban, kollégiumokban végzett – növendékre, katonai kollégistára számíthatok, akiknek életélménye volt az itt leírt időszak. Főhajtásnak szánom könyvem a számos nagyszerű pedagógus és minden egykori katonai középiskolás előtt.

Ez évben, 1998-ban ünnepeljük a Magyar Honvédség fennállásának 150 éves, 1999-ben pedig a magyar tisztképzés születését jelentő – Mészáros Lázár által megnyitott – Haditanoda szintén másfél évszázados évfordulóját. E jeles napok emlékének is szánom kötetem.

Köszönetet mondok a munkámhoz nyújtott segítségért. Hadd említsek meg néhányat az „őscőgerek” közül, akik nagyszerű könyveket írtak a katonaiskolák történetének egy-egy fejezetéről: Ráskay Pál, Cseresnyés Géza, Kakasy Gyula, Szabó Miklós, Eder Gyula, Perjés Géza. És mások is, akik mindnyájan inspiráltak könyvem megírására.

Hadd említsek meg egy személyes kötődést is, amely döntően hozzájárult, hogy e témába belevágjak: az 1991/1992-es tanévben az egri Lenkey János Honvéd Kollégium igazgatója voltam, az ott szerzett élmények további és jelenlegi katonapedagógusi pályámra hatással vannak.

Azt mondja a népbölcselet: aki házat épít, fát ültet, utódokat nevel fel, vagy megír egy könyvet – nem élt hiába. Én ebből nem mindent tudtam megvalósítani. Mégis reménykedem: én sem éltem hiába.

Szentendre, 1998.

A szerző

 

Katalógus Martinkó Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Könyvek Vissza Hadseregek, fegyvernemek