NAGYRÉVI-NEPPEL : Huszárok (fülszöveg)
„Az ember sohasem érzi magát olyan szabadnak, fennköltnek és boldognak, mint lóháton” – vallotta a már hetvenharmadik életévében járó Goethe, mikor visszaemlékezett egykori lovaglásaira. És valóban: a lovaglásnak, a lovas ember alakjának felidézésekor mindig átjárja az embert a felszabadulás és a kaland jóleső érzése, átjárja az izgalom és elfogja a vágy, hogy valamilyen romantikusan szép tettet vigyen véghez. A reguláris csapatokban harcoló lovas azonban már kevésbé vonzó, mert harcmodorából általában hiányoztak az egyéni, a rendhagyó, a szenzációs mozzanatok; szerepénél fogva ritkábban formálódhatott egyéniséggé. Kivétel azonban itt is akad: például a huszár. A huszár, akár magyar, osztrák, francia, orosz vagy porosz volt, akár spanyol, angol, svéd vagy holland, mindig ugyanazokat a jellemvonásokat testesítette meg. A huszárt sokan jellemezték eddig, császároktól és királyoktól kezdve hadvezérekig és katonai szakírókig, nem is beszélve irodalmi és képzőművészeti ábrázolásáról, amely szinte felmérhetetlenül gazdag. A huszár valóságos története, a hadtörténetben játszott szerepe is rendkívül érdekes, és – az általános hiedelem ellenére – meglehetősen sok ismeretlen részletet rejt magában. Mert vitathatatlan ugyan, hogy csaknem mindenki megközelítő pontossággal felidézheti és jellemezheti a huszárt, de arra már kevesen lennének képesek, hogy válaszoljanak arra: miként is jött létre a huszárság, miért és hol alakult ki, s milyen változásokon ment keresztül az évszázadok során. Talán nem szerénytelen szándék, ha ez a könyv a huszárság fénykorának bemutatása mellett ezekre a kérdésekre is választ igyekszik adni, illetve a kronológia szabta és kínálta lehetőségeket követve a huszárság históriájának ismertetésére törekszik. Nem maradéktalan ismertetésre, hiszen ez kivihetetlen vállalkozás lenne, hanem arra, hogy felidézze minden korszakát és felvázolja ezeknek a korszakoknak a legszembetűnőbb vonásait. Elsődleges igénye ennek a könyvnek, hogy az önként és igen nagy mennyiségben kínálkozó festői-romantikus anyag feldolgozásán kívül oknyomozást is végezzen; megbolygassa a századokat, és – ha mégoly korlátozott eszközökkel is – minél több elsüllyedt történelem-mozaikot hozzon felszínre, s azt a valóságnak megfelelően rendezze el.
A könyv fejezetei a huszárság történetének korszakaihoz igazodnak, ugyanez vonatkozik a képanyagra is. Szerencsésnek mondható, hogy a kortársak oly nagy buzgalommal és hitelességgel örökítették meg a huszárt, s a huszár oly sok maradandó nyomot hagyott maga után.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
