Gyorsan felmértem a helyzetet és úgy ítéltem meg, hogy a kerítés mellett járőröző őrszem éppen egy távolabbi ponton tartózkodik, én pedig észrevétlenül besurranhatok. Bemásztam a felhajtott drótháló alatt, leporoltam ruhámat és nyugodt léptekkel elindultam a laktanya másik végében lévő elhelyezési körletünk felé. Már szinte biztonságban éreztem magam, amikor a hátam mögül kemény hangú felszólítás csattant: „Állj!”, majd ismét, immár hangosabban: „Állj!” Ösztönösen is szaporábbra fogtam a lépteimet és a vállam fölött óvatosan hátrapillantottam, hogy ne csak halljam, hanem lássam is az üldözőmet. (Részlet a könyvből)