PARÁDI : A Magyar Királyi Csendőrség (ajánló)
1881 – 1945. Ha egy fejfán olvashatóak ezek az évszámok, akkor azt mondhatjuk: élt 65 esztendőt. Ugyanez az évszám olvasható azon a jelképes fejfán, amely a volt Magyar Királyi Csendőrség virtuális sírhantját jelöli. Egy európai mintára létrehozott, a maga korában a legtekintélyesebb katonailag szervezett közbiztonsági őrtestület élt ennyi esztendőt és vált a magyar történelemben, illetve a közbeszédben is fogalommá.
Működését törvények és rendeletek szabályozták, személyi állományát nagy odafigyeléssel válogatták ki és képezték ki a – mai kifejezéssel élve, melynek „megalkotója”, a kötet szerzője PARÁDI József volt – rendvédelmi feladatok ellátására.
De miként jött létre ez a szervezet, hogyan végezte a feladatát, milyen létszámmal működött, melyek voltak 65 esztendős történetének sikeres és tragikus időszakai, miért vált ki csak a nevének említése is engesztelhetetlen vitákat a testület történetét nem, de a csendőr szót ismerők körében?
Mindezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem és fogalmazódnak meg valószínűleg Önökben is Tisztelt Olvasók, ha kezükbe veszik PARÁDI József könyvét.
A szerző a magyar rendvédelem történetének régi kutatója, aki tudományos kutatómunkája során a mindenkori magyar állam határőrizete történetének feltárása mellett, figyelmet fordított a Magyar Királyi Vámőrség, a Magyar Királyi Pénzügyőrség és nem utolsó sorban a volt Magyar Királyi Csendőrség történetére is.
Az utóbbi testület történetére vonatkozó kutatásainak eredményét adta közre ebben a munkájában. Könyve nem az első, de gyaníthatóan nem is az utolsó olyan munka, amely megpróbálja bemutatni – a rendelkezésre álló terjedelmi korlátok szorításában is szakszerűen – az egykor oly „félelmetesnek”, máskor „szeretettnek” láttatott testület hiteles történetét.
PARÁDI József munkája alapvetően a korabeli jogszabályokra, szabályozókra – Szervezeti és szolgálati utasítás, stb. – épül, de hasznosította a szerző a volt Magyar Királyi Csendőrség történetére vonatkozó eddig megjelent szakirodalmat, a korabeli sajtóanyagot és részben a levéltári forrásokat is.
Nem megfeledkezve a testület történetével foglalkozó szerzőkről – PRESZLY Lóránd, REKTOR Béla, SZATHMÁRY Károly, CSAPÓ Csaba, KAISER Ferenc és mások – mégis azt kell mondani, hogy elsőként tett kísérletet arra, hogy a testület történetét annak a létrehozásától a megszüntetéséig egy folyamatként mutassa be. Tette mindezt az Olvasók számára érthető nyelvezettel, szakszerű és alapos feltáró munka eredményeként, részrehajlás és elfogultság nélkül. Az utóbbi pedig nagy erény, főleg akkor, ha egy olyan egykori rendvédelmi szervezetről van szó, amelynek megítélése sokak számára egyet jelent az elítéléssel. S hogy miért vélekednek számosan így is, az is kiderül PARÁDI József könyvéből, amelyet lehet dicsérni, lehet bírálni, de csak azután, ha elolvastuk. Tegyék ezt Önök is!
Budapest, 2009. december
SZAKÁLY Sándor
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
