A Magyar Királyi Honvédség az 1930-as évek második felében fektette le a katonai ejtőernyőzés alapját. Jelen kötet végigköveti a csapatnem kialakulását és fejlődését egészen 1945-ig. A széles forrásbázison alapuló kutatások eredményeként az olvasók megismerkedhetnek a katonai ejtőernyőzés elméleti alapjaival, a szervezés és kiképzés problémáival, a technikai háttérrel, valamint a magyar ejtőernyősök harcaival. A kötet fontos hadtörténeti monográfia, de a csapatnem erős pápai kötődése révén kiemelkedő várostörténeti jelentőséggel is bír.