SCHRAMEK : Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül (bevezetés)
A koraújkor évszázadaiban Európa-szerte gyökeres változások történtek az államigazgatás, a társadalom és az élet számos más területén. A hosszantartó átalakulás alapjaiban változtatta meg a hadviselés mikéntjét is. Megjelentek az állandóan fegyverben tartott hadseregek, amelyekre egyik első, késő középkori példaként lehet megemlíteni VII. Károly (1422–1461) francia király compagnien d'ordanance-át és Hunyadi Mátyás (1458–1490) Fekete Seregét. E fegyveres erők megalakulása már jelezte a későbbi változások irányát. Az uralkodók rendelkezésére álló csapatok nagysága a 16. és 17. században folyamatosan és jelentős mértékben növekedett. Az új típusú katonaság a megfelelő infrastruktúra (kaszárnyák, elegendő mennyiségű szállítójármű stb.) hiányában a polgári lakossággal történő együttműködésre kényszerült. Az alábbiakban ezzel, a civil népesség és a katonák 17–18. századi mindennapi életét alapjaiban befolyásoló kérdéssel foglalkozik, amelynek átfogó feldolgozásával a hazai szakirodalom mindmáig adós maradt, és amelyről osztrák történészek is így nyilatkoznak: „Továbbra is sürgető szükség van a katonák, altisztek és tisztek koraújkori hétköznapi életének megismerésére.”
A téma kutatása mindezen túl azért fontos, mivel a katonaság garázdálkodását, illetve a fenntartásához nélkülözhetetlen, mértéktelen adóztatást tekinthetjük az 1697. évi hegyaljai felkelés és a Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) egyik legfontosabb okának. A történeti kutatás által mégis kevéssé vizsgált terület, hogy a szatmári békét (1711) követő évtizedekben miként alakult a katonaság és a civil lakosság kapcsolata.
Jelen kötet első két fejezete ismerteti a katonaság ellátásával és elhelyezésével kapcsolatos rendi és uralkodói megbízásból a 17–18. században készült tervezeteket, illetve bemutatja azokat a jogszabályokat, amelyek alapjaiban befolyásolták a császári hadsereg ellátásával és elszállásolásával összefüggő kérdéseket. Az együttélés kereteit meghatározó törvények mellett elsőrendű fontosságú az uralkodói rendeletek alapos vizsgálata, amivel mindmáig adós történetírásunk, sőt Czigány István véleménye szerint „ez a terület feldolgozatlansága miatt a történeti, hadtörténeti szakirodalomban avítt, sztereotípiákkal terhelt.” Zachar József szintén az elmaradt kutatásokkal magyarázta a koraújkori magyar hadtörténetre vonatkozó hiányos ismereteinket vagy tévképzeteinket: „Elmaradt hadtörténelmi alapkutatások hiányában számos esetben kinyilatkoztatások történtek, és ezek váltak általánosan elfogadottá – valóságtartalmuk vizsgálata nélkül.” A munka rövid kitekintést nyújt a Habsburg Monarchia nyugati területein érvényes normákra is, hogy ezen keresztül összefüggéseiben is értékelni lehessen Magyarország helyzetét.
A jogszabályok ismerete mellett tisztáznunk kell azok keletkezési körülményeit is, elsősorban azt, hogy a magyar nemességnek, illetve kormányszerveknek e szabályzatok módosítására, pontosítására irányuló kérései megértő fülekre találtak-e az uralkodónál és tanácsadóinál. Erről a harmadik fejezetben lesz szó.
Végezetül Pest megye példáján keresztül megismerhető a megalkotott jog-szabályok végrehajtása. Különös figyelmet érdemel az elszállásolással, előfogatok adásával, a várak felújításával és a jogorvoslati rendszer működésével kapcsolatos problémák ismertetése. E rész végén a katonaság eltartásával összefüggő legfontosabb területről, a hadsereg fenntartásának pénzügyeiről lesz szó. A 18. századi Magyarországon a hadiadó volt az egyedüli rendszeres állami jövedelemforrás, amelynek kivetése és behajtása a megyék hatáskörébe tartozott. Ezen adónem kezelésére vonatkozó ismereteink sablonosak, pontosításuk szintén a kötet záró fejezetének részét képezi. Ennek keretében kerül bemutatásra a hadiadó 18. századi változatának kialakulása és az adókezelő megyei „intézményrendszer” működése.
A források feldolgozása tekintetében nem törekedhettünk a teljességre, mivel az áttekinteni kívánt bő fél évszázadnyi korszak e tárgykörben keletkezett levéltári anyaga áttekinthetetlenül gazdag. A kutatások középpontjában az Udvari Kancellária, a Magyar Királyi Helytartótanács és az 1708 és 1751 közötti országgyűlések dokumentumai álltak, valamint Pest megye nemesi közgyűlésének iratanyaga kapott kiemelt figyelmet.
Az előbbi hivatalok a 18. századi magyar központi közigazgatás, illetve tör-vényhozó hatalom legfontosabb intézményei voltak, az utóbbi pedig Pest megye életét kormányozta a vizsgált korszakban. Az országos és a középszintű hatóságok által létrehozott források tehát jól kiegészítik egymást, a jogszabályok megalkotásának és végrehajtásának folyamata rajtuk keresztül vizsgálható. E források megszólaltatása, sőt tartalmuk ütköztetése egymással azért is fontos, mert egyfelől a központi, másfelől a rendi hatalom oldaláról mutatja be az érdekeket. A későbbi kutatások a 18. században még fennálló várak ellátásában résztvevő Magyar Kamara és a bécsi hadügyi intézmények levéltárában őrzött dokumentumok feltárásával árnyalhatják a jelen kutatás során megfestett vázlatos képet.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
