VIKTOR SZUVOROV, a disszidens szovjet hírszerzőből lett hadtörténész nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. A II. világháború kirobbanásának kérdéseit boncolgató munkái – a Jégtörő, az M-nap és az Öngyilkosság – egy ideje már magyarul is hozzáférhetők az érdeklődők számára.

Ez a könyve azonban más. Szuvorov ezúttal a hatvanas évekbe visz vissza minket, és személyes emlékeit osztja meg velünk abból az időszakból, amikor frissen végzett tisztiiskolásként merítkezett meg nyakig a Szovjet Hadsereg valóságában.

A KOR SZOVJET HADSEREGE a legélesebb ellentétek világa volt. Egyszerre félelmetes hadigépezet és önmaga paródiája. Ahol embertelen szigorral torolták meg a legjelentéktelenebb szabályszegéseket, de rendre szemet hunytak a legszélsőségesebb kilengések felett is. Ahol a tisztek csak páratlan intelligenciával, leleményességgel juthattak előre a csúszós ranglétrán, de a legfelső szinteken is mindennaposak voltak az inkompetencia leghajmeresztőbb megnyilvánulásai. Ahol a látszat és a valóság a legbizarrabb módon keveredett össze.

Sok kötet szól a Szovjet hadseregről, de ezek közül csak keveset írtak olyanok, akik tényleg szolgáltak is benne. Szuvorov könyvét az teszi különösen értékessé, hogy a szemtanú szólal meg benne, aki a saját bőrén tapasztalta meg mindazt, amit aztán rendkívüli éleslátással és a rá jellemző sajátosan kekec humorral papírra vetett.

A kiadó a Felszabadítók magyar kiadásával emlékezik meg Csehszlovákia pontosan fél évszázaddal ezelőtti szovjet megszállásáról. Ugyanakkor azt is reméljük, hogy az olvasó a könyvet végiglapozva legalább olyan jól szórakozik majd, mint mi a kötet sajtó alá rendezése közben.