SZÁDECZKY-KARDOSS : A székely határőrség szervezése 1762–64-ben (előszó)
Harmadfél évvel ezelőtt Halmágyi István Naplói kiadása alkalmával az Előszóban felhívtam a figyelmet Halmágyi jegyzőkönyvére, melyet ő a székely határőrség szervezéséről vezetett. Ismertettem annak tartalmát s kifejeztem ama meggyőződésemet, hogy az »nagybecsű történelmi forrásúl szolgálna s kiadásával XVIII. századi történelmünk nagyérdekű fejezetét világítanók meg.«
Gróf Teleki Domokos »A székely határőrség története« cz. érdemes munkáját legnagyobbrészt ennek a jegyzőkönyvnek alapján írta, mint a mely (az ő ítélete szerint) a székely-határőrséget szervező »katonásító bizottság jegyzőkönyvének csaknem teljes példánya.«
E jegyzőkönyv 1871-ben gr. Toldalagi Viktor tulajdona volt, s jelenleg az Erdélyi Muzeumegylet könyvtárának kézírattárában van. Táblája sarkán elmosódott írással ezt a czímet viseli : A Székelyek militarizatiója Protocolluma. Első papírlapján egykorú írás ily czímet adott neki : »A' Limitanea Militia felállítására rendeltetett Commissionak Protocolluma. «
1906. tavaszán előterjesztésemben A M. T. Akadémia Történelmi Bizottságához azt a kérdést intéztem, hogy hajlandó volna-e Halmágyi szellemi hagyatékának ezt a részét, mely a székely határőrség okírattárát foglalja magában, kiadni, vagy esetleg a Székely történelmi bizottságot annak kiadásában támogatni, hogy az mint a »Székely Oklevéltár« VIII. kötete láthasson napvilágot.
A Történelmi Bizottság 1906. jun. 16-án tartott ülésén azon nézetének adott kifejezést, hogy hasonló újkori, a XVIII. század második feléből való akták inkább feldolgozásra valók s ha kiadatnék, az anyag a bécsi hadi és egyéb levéltárak anyagával kiegészítendő volna; mindazonáltal felszólít, hogy a rendelkezésre álló anyagot a bizottság valamelyik ülésén személyesen mutassam be.
Ennek a kívánságnak eleget teendő, Halmágyi jegyzőkönyvének anyagát kiegészítettem a bécsi hadi levéltár anyagával (melyet már régebben összegyűjtöttem), továbbá a székelyföldi, főkép a csík- és udvarhelyvármegyei levéltárak anyagával (melyet szintén már előbb átdolgoztam) s kiegészítettem az országos levéltár erdélyi kanczelláriai és guberniumi osztályában lévő legfontosabb aktákkal. Innen pótoltam főkép a székely határőrséget szervező bizottság jegyzőkönyveit, melyek mind Halmágyi jegyzőkönyvében, mind a bécsi hadi levéltárban hiányosan, csak 1764 elejéig voltak meg.1)
Időközben az Erdélyi Muzeum kézírattárában Halmágyinak még egy kézíratkötetére akadtam, melyben egyebek közt a székely határőrség szervezésére vonatkozó akták is voltak.2)
Az így kiegészített és lehetőleg teljessé tett anyagot 1907 jun. 8-án bemutattam a M. T. A. Történelmi Bizottságának, mely a tervezett kiadványhoz az elvi hozzájárúlást megadta, »oly föltétellel, hogy a kiadvány félig feldolgozott legyen és csakis a legfontosabb oklevelek közöltessenek szó szerint.«
Ennek következtében 1907 nyarán megírtam a székely határőrség szervezésének történetét, úgy vélekedvén, hogy ezzel nagyobb szolgálatot teszek a hazai történelemnek, mint ha »félig feldolgozott« munkát végzek. Czélszerűbbnek véltem a teljes feldolgozást azért is, mert gr. Teleki Domokos jeles munkája »A székely határőrség története« (Budapest, 1877) után történeti tudásunkat előbbre vinni csakis így remélhettem.
Gr. Teleki munkája ugyanis, bármily érdemes és hasznavehető mű legyen is (nem a teljes történelmi anyagkészlet alapján íratván, ő levéltári kutatásokat nem végezvén, sem Bécsben, sem a Székelyföldön) nem nyújt világos és teljes képet a székely határőrség szervezéséről. Ő jórészt csak a hivatalos aktákat ismerte (egyes gyűjteményes kézíratokból) s így inkább azt írhatta meg, hogy mit végeztek a hivatalos körök, az udvar, gubernium, bizottságok; de nem láthatta tisztán, hogy miként forrongott a belső Székelyföld, mint egy megbolygatott méhkas, hogy minő zavarokat és anarchiát idézett elő Buccow és társai erőszakos fellépése s hogy milyen nagy munkájába és erőfeszítésébe került később az u. n. »királyi bizottságnak« újra kezdeni és végrehajtani azt, a mit Buccowék balsikerrel megkisérlettek és elrontottak. Ezekre az én levéltári kutatásaim és nagy anyagkészletem sokkal nagyobb világosságot derítenek s ezekből a belső Székelyföld állapota, a nép forrongása és az események forgataga jobban szemlélhetővé válik.
A határőrség szervezése a Székelyföld története és a székely intézmények terén kétségtelenül új korszakot alkot : nem kicsinylendő azért annak igaz történetét megismernünk. Következményei nagyjelentőségűek és mélyrehatók voltak s még napjainkig is éreztetik hatásukat. Csak hogy egyet említsek : a nagymérvű kivándorlás, melyet előidézett, évtizedekig tartott utána s az abból összeverődött bukovinai székelység visszatelepítése éppen a mi korunkban került napirendre. Erről a M. T. Akadémia Történelmi Bizottsága intenczióival egyetértve, jónak láttam külön fejezetben is (a Bevezetésben) megemlékezni.
A M. T. Akadémia Történelmi Bizottsága az így elkészült munkát (Marczali Henrik bírálata alapján) 1907 decz. ülésén kiadásra elfogadta és 1908-iki költségvetésébe fölvette.
Hálás köszönettel tartozom ezért úgy az egész Bizottságnak, mint azoknak a kartársaknak, kik munkálkodásomban elősegítettek, főként dr. Fejérpataky László előadó, dr. Marczali Henrik biz. bíráló, dr. Károlyi Árpád és dr. Thallóczy Lajos bécsi levéltárigazgató, Barabás Samu orsz. levéltárnok uraknak és Kelemen Lajos főgimn. tanár úrnak, ki a br. Huszár-levéltár Bornemisza-aktáit hozzám juttatni szíves volt. A név- és tárgymutatót fiam (Sz. Lajos ügyvédjelölt) készítette.
A történetkedvelő közönség elé másfél évtized óta gyűjtött anyag kerűl ebben a kötetben, melynek egyharmada feldolgozás, kétharmada okírat-közlemény. Remélem, hogy a rá fordított munkával, fáradsággal és költséggel arányban fog állani az a szellemi haszon és gyarapodás, melyet történettudásunk ebből meríteni fog.
A történetírót és kutatót az a tudat kell hogy lelkesítse, hogy nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is dolgozik : ez ad erőt, kitartást a munkára, ez nyújt megnyugvást azzal a — sajnos — nálunk általánosan érezhető közönynyel szemben, melylyel az u. n. nagyközönség a tudományos irodalom iránt viseltetik. E téren is hisszük, hogy még jönni fog, mert jönni kell, egy jobb kor, midőn a szellemi munkát jobban meg fogják becsülni. Addig is a költő intetne : »fiaim csak énekeljetek« a történetíróknak is szólhat.
Kolozsvárt, 1908. okt. 20-án.
Szádeczky Lajos.
1) Megjegyzendőnek tartom itt, hogy a szervező bizottság jegyzőkönyveit a kiadványba csak addig
az időpontig vettem fel, míg az kizárólag a székely határőrség szervezésével foglalkozik, tehát 1763 jun.—1764 márcziusáig. A bizottság tovább is
folytatta még munkálatait és vezette jegyzőkönyveit, de azután már többnyire az oláh határőrség szervezésével foglalkozván, a jegyzőkönyvekben a
székelységről csak annyiban van szó, a mennyiben a Székelyföldön 1764—65-ben működő bűnfenyítő bizottság jelentései ehez a
»főbizottság«-hoz intéztettek. Ezeknek anyagát azonban csak a feldolgozásban használtam fel, az Okírattárba nem vettem fel.
Az Okírattárba csak a fontosabb aktákat vettem fel teljes szövegükben, a kevésbé lényegeseket kivonatban adom, vagy csak a feldolgozásban értékesítettem, követve
ebben is a Tört. Bizottság útasításait. [vissza]
2) Ezt a »Libellus«-t Halmágyi fivére, Ferencz, Belső Szolnok vm. számvevője, köttette össze, de az aktákon H. István kézíratai vannak s a gyűjtemény tőle származik. [vissza]
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
