SZAKÁLY : Katonák, csendőrök, ellenállók (előszó)
Sokszor, sokan és sokféleképp fogalmazták már meg azt, hogy mit jelent hazatérni, visszajutni a Szülőföldre, oda ahonnét az ember elindult. Mindenki számára más volt a visszatérés „módja, útvonala”, de arról szinte mindenki egyformán vélekedett, hogy jó visszatérni.
Így vélem és érzem ezt most én is, a Törökkoppányban született (1955), gimnazista éveit (1970–1974, Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola) Kaposvárott eltöltött, az évtizedek során (had)történésszé vált egykori „somogyi fiú”, amikor most szakmai értelemben (is) hazatérhetek szűkebb Hazámba, Somogyországba a Kaposi Kiskönyvtár és annak szerkesztői jóvoltából.
Közel három évtizedes (had)történészi pályafutásom sajátos lehetősége ez, hiszen ott jelenhet meg most egy kis kötetem, ahol az első történelemhez kötődő élményeimet szereztem, ahol az első olyan ösztönzéseket kaptam, amelyek a történelem felé fordították érdeklődésemet.
Több mint három és fél évtizede annak, hogy megnyertem a megyei történelmi tanulmányi versenyt (1970) és jutottam be az országos döntőbe. Törökkoppányból nézve és tapasztalva mindezt, nem kis dolognak számított.
Egyébként ennyi év távlatából visszagondolva a megyei versenyre felidéződik bennem, hogy akkor ott azon a „hadtörténelem” dominált. 1970-ben „Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepelte az ország”, érthető volt tehát, hogy a kérdések többsége a második világháború Somogy megyei eseményeihez kapcsolódott.
A második világháború történései, de a korábbi hadiesemények is már érdekeltek akkor, s ez az érdeklődés megmaradt a továbbiakban is. Igaz „térben és időben korlátok közé szorult (1868-1945)”.
Eme „korlátok közé szorult érdeklődés” eredményeként születtek meg a most közreadandó írások. Valamennyi Magyarország hadtörténelméhez, második világháborús szerepléséhez kapcsolódik. Közülük három – A magyar katonai attaséi szolgálat személyi összetétele 1919-1945, A magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás vezetői 1919-1945, valamint az Adalékok a magyar katonai ellenállási mozgalom történetéhez – már nyomdafestéket látott, egy-egy általam is nagyrabecsült idősebb kollegánk tiszteletére közreadott emlékkötetben (ezen tanulmányok esetében néhány apró kiigazítást tettem a jelen kötet összeállításakor), míg egy – Akik a magyar királyi csendőrséget vezették 1938-1945 – most kap először nyilvánosságot. Úgy véltem együttes (újra)közlésük – témáiknak köszönhetően – kerek egészet alkotva adhat képet egy immáron öt évtizedet maga mögött tudó (had)történész munkásságáról, szakmai érdeklődéséről, állásfoglalásairól.
Hogy az utóbbiak minden esetben szakszerűek-e, indukálhatnak-e vitákat, ösztönözhetnek-e új kutatásokat, annak a megítélését Önre bízom Tisztelt Olvasóm, remélve, hogy ugyanolyan érdeklődéssel veszi a kezébe a kötetet, mint amilyen érdeklődéssel magam bocsátom útra ezeket az írásaimat szűkebb pátriámban, Somogyországban.
Végezetül, de nem utolsósorban még annyit, hogy az ajánlásban felsorolt nevek mögött olyan személyek „rejtőzködnek”, akiknek a történelemórái, útmutatásai nélkül valószínűleg nem jutottam volna arra az elhatározásra, hogy valamilyen formában a történelemmel „jegyezzem el” magam. Nekik (is) köszönhetem, hogy egyetemi tanulmányaim egyik szakja – a könyvtár mellett – a történelem lett.
Köszönet érte valamennyiüknek. Azoknak is, akik már csak az égi katedráról figyelhetik egykori diákjuk, tanítványuk életútját, és azoknak is, akik még közöttünk vannak és maradnak még remélhetőleg sokáig.
Budapest, 2006. szeptember
A Szerző
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
