SZURMAY : A honvédség fejlődésének története annak felállításától napjainkig : 1868–1898 (előszó)
Egy régen érzett hiányt vélek pótolni, a midőn a magyar honvédségi intézmény fejlődési történetét, annak fölállításától a mai napig röviden, áttekinthetően és teljesen hiteles adatok nyomán megírva, ezennel a nyilvánosságnak átadom.
E nemzeti intézményünk keletkezése úgyszólván semmiből és annak kezdetleges berendezése a felállításkor épp oly tanulságos és érdekes, tehát megörökítésre méltó, mint annak a tökéletesség felé haladó további fejlődése. Megírásra méltó pedig annál is inkább, mert a fejlődési menet folyamán honvédségünk egyrészt oly óriási átalakulásokon ment keresztül, hogy a mostani szervezetben a régit, az eredetit már fölismerni sem lehet és másrészt, mert mióta annak fölállításához az első intézkedések megtétettek, már 30 év is elmult, tehát az évek oly hosszú sorozata, hogy sok, a fölállítással és fejlődéssel összefüggő érdekes részlet felkutatása máris sok nehézséggel járt, gyakran pedig éppen lehetetlen volt.
Hiszen tudjuk, hogy például a kiképzés, de különösen a szolgálatkezelés körüli eljárás a 60-as évek végén és még a 70-es évek elején is minden irányban egységesen rendezve nem volt, de nem is lehetett, mert ennél fontosabb teendők maradtak az erre hivatott körökre. Igy azután megesett, hogy a szerves test nagyságánál fogva épp a felállításkor és a fennállás első éveiben sok irányban az eljárás részleteinek szabályozása az illető parancsnokok saját belátására volt bízva és épp ily részleteknek kikutatása sok esetben ma már a legnagyobb fáradozás mellett is lehetetlennek bizonyult.
Föladatom megoldásánál hasznos munkát véltem teljesíteni, a midőn e nemzeti intézményünk keletkezésének, a fölállítás lefolyásának, az idők folyamán beállott szervi módosításoknak, valamint a jelenleg fennálló viszonyoknak lehető tömör, de kimerítő leirása mellett, egyúttal azon indító okokat is vázoltam, melyek majdnem minden évben a szervezetnek egyik-másik irányban bekövetkezett megváltoztatását előidézték.
E mellett a munka czéljára való tekintettel a fősúly a honvéd-hatóságok, parancsnokságok, csapatok és intézetekre fektettetett, míg a különleges szolgálati ágak és a fentartás gépezete csak olyan terjedelemben tárgyaltatott, a mint a szükség azt a keret teljessége érdekében megkivánta.
A munka kiegészítő részét képezik az öltözeti és fölszerelési képek, melyek részint színnyomatú, részint pedig szövegbeli ábrák alakjában a honvédséget külső megjelenésében is megörökíteni hivatvák.
Hogy végül a jelen munkával nemcsak honvédségünknek a szóban forgó időszakra eső belső berendezését és állapotát ismertessem, hanem hogy megkönnyítsem annak idején — ismét néhány évtized multán — a munka folytatását, továbbá, hogy e könyv egyúttal a honvédségnek egy szolgálati használatra alkalmas segédeszközt is nyújtson, a jelenlegi szervezet tárgyalásánál (III. fejezet) a honvédségi »Rendeleti Közlöny« azon számait is feltüntettem melyekben az illető »Szervi határozványok«, illetőleg »Utasítások« a szükséges bővebb részletekkel feltalálhatók.
Hálával emlékszem meg e helyt Baitz József, Tabajdi Kálmán és Breit József honvéd-százados urakról, valamint körpényesi Kontz Sándor honvéd-főhadnagy úrról, a kik e munka megirásánál általában és különösen a feldolgozott adathalmaz kikutatásánál igen hathatós támogatásban részesítettek, hálásan emlékszem meg továbbá a Ludovika Akadémiai Közlöny szerkesztőségéről, mely — áldozatot nem kimélve — e munka kiadását lehetővé és könnyűvé tette.
Csak kötelességet teljesítek, a midőn mindezeknek ez úton is legjobb köszönetemet kifejezem.
Budapest, 1898. október havában.
A szerző.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
