Hadseregek, fegyvernemek története – könyvek

UDOVECZ : Königgrätztól Litomelig (beköszöntő)

 

Az 1920–1930-as években sorra születtek az emlékkönyvek, köztük az ezredtörténetek. Alkotóik az esetek többségében nem hadtörténészek, hanem hivatásos, tartalékos vagy nyugállományú tisztek voltak, akik átélték a XX. századi világháború első fegyveres szakaszát, 1914–1918 között megfordultak a Nagy Háború valamennyi frontján. Írásaikban személyes élményeiket ötvözték a roppant mennyiségű iratanyaggal, a helyzet- és összegző jelentések, felterjesztések, eseményleírások adataival. Az elkészült munkák ennek megfelelően alapvetően különböztek a tudományos alapossággal megírt történeti monográfiák száraz tényközlő stílusától: közelebb hozták az olvasóhoz a háborús hétköznapokat, a katonák mindennapi érzéseit, gondolatait.

Midőn alkottak csendes munkaszobáikban, így a Hadilevéltár és a Hadimúzeum kutatótermeiben, bizony azt gondolták, azt remélték, egy szerencsésebb utókornak, a békében felnövekvő nemzedékeknek örökítik meg az emberiség történelme – addigi – legnagyobb háborúját. Ezért is nevezték el Nagy Háborúnak. Kevesen sejtették közülük, hogy csupán negyed század pereg le az élet homokóráján, és ismét fegyverek zaja veri fel a világ csendjét, s vértől válnak pirossá a folyók habjai.

A XX. századi világháború harmadik periódusa, a második fegyveres szakasz, az 1939–1945 között megvívott Totális Háborút követően a politikai viszonyok nem kedveztek az emlékkönyvek, köztük az ezredtörténetek írásának. A honvédek hőstetteit megénekelni akkoriban nem feltétlen jelentette a szakmai vagy a tudományos karrier egyengetésének legbiztosabb útját. A múzsák csipkerózsika-álomba szenderültek.

E műfaj napjainkban, a XXI. század első évtizedében éli reneszánszát. Az első fecskék egyike a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 86. születésnapjára, 2004. november 16-ára megjelentetett Nagy Háborús emlékkönyv volt, amely a „Boldogtalan hadiidők...” címet viselte. Nem véletlenül három ponttal a végén, hiszen egy esztendőre rá követte a Totális Háborúról szóló testvérkötete, az „...És újfent hadiidők”. S noha az általam vezetett intézmény, folytatva e sorozatot, 2007-re is emlékkönyv kiadását tervezi – a Honvédség és kegyelet témakörében –, ez egyáltalán nem zárja ki, hogy a muzeológusok, levéltárosok, könyvtárosok, hadtörténészek avagy hagyományőrzők közben maguk is megjelentessenek hasonló kategóriába sorolható műveket.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezeti egységét képező Hadirégészeti, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztály munkatársa erre adta a fejét. Szolnoki gyökerű „alföldi gyerek” lévén, feldolgozta a császári és királyi szolnoki 68. gyalogezred történetét 1918-ig, majd utóda, a magyar királyi 10. gyalogezred megalakulását, életét és harci útját 1945-ig. Munkája, amely egyszerre emlékkönyv és ezredtörténet, száz év történéseit öleli fel. A Tisztelt Olvasó találkozhat a felázott utak sarát dagasztó vagy a betonon díszmenetet verő bakákkal, járhat a galíciai, kárpáti vagy felvidéki csatatereken, számolhatja az isonzói csatákat, képzeletében felöltheti a korabeli egyenruhákat, forgathatja a fegyvereket, lobogtathatja a zászlókat, a lövészárkokból hazagondolhat szeretteire; egyszóval mindent átélhet, amit a XIX. század közepétől a XX. század középig lezajlott háborúk és békeidők egymást váltó sorozata jelentett. S ha ezzel adhattunk valamit az utókornak, akkor az intézmény főigazgatójaként és a Magyar Honvédség tábornokaként ismét boldogság töltheti el lelkemet: megérte a fáradtságot. Udovecz György kollégám első könyvét ezekkel a gondolatokkal bocsátom útjára.

 

Kelt a Budai Várban, a 2007. esztendő március havában

Dr. Holló József Ferenc altábornagy

 

Katalógus Udovecz Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Könyvek Vissza Hadseregek, fegyvernemek