ZSUFFA : A huszár szó és a magyar huszárság eredete (előszó)
[1936]
Igaz, hogy a magyar huszárság virtusainak, bravurjainak se szeri, se száma, kiváló haditetteinek egész sorát csodálhatjuk és hogy a mai korszerü fegyverekkel vívott harcokban a lovasság jelentősége lényegesen csökkent, mert a bombázó repülőgépekkel, gépfegyverekkel és gépágyukkal szemben még a magyar huszárság vakmerő lovasrohamai is eredménytelenek lesznek; de a huszár szavunkhoz, ehhez a gyönyörű, zamatos, ősi magyar katonai kifejezésünkhöz mégis görcsösen ragaszkodnunk kell, mert abban benne van nemzetünk egész történelmének minden fénye, de minden tragédiája is.
A történelem arra tanit, hogy megszüntek létezni azok a népek, amelyek katonai erényeiket elvesztve, a tradiciók tiszteletéről is lemondottak; mert csak annak a népnek van lét jogosultsága és érdemel meg hosszu létet, mely nem tagadja meg az ősöket, hanem tiszteli a multat, a tradiciókat. Egyesek a népek sorában azért kerültek igen előkelő helyre (angolok és japánok), mert azok a tradíciókhoz még ma is görcsösen ragaszkodnak.
A mi nemzetünk is, mely szláv, germán és román nyelvcsaládhoz tartozó népek között önálló nyelvszigetet alkot, már régen letünt volna a történelem szinpadáról, ha a tradiciók tiszteletéről elődeink is lemondottak volna.
Mivel a huszár szavunkhoz nemcsak csodálatos nimbusz, hanem a honfoglalás nagy műve, ezeréves történelmünk dicső haditetteinek sorozata, sőt nemzeti becsületűnk is füződik, a huszár szó és általában a magyar huszárság eredetének megállapitása elsősorban a mi feladatunkat képezi, hogy történelmi tényeken nyugvó huszártradiciókat ápolhassunk.
Kivánatos tehát. hogy a huszár szó és a magyar huszárság eredete kérdésével mások is foglalkozzanak. Sőt az is, hogy azzal a Magyar Tudományos Akadémia, mint magas erkölcsi alapon álló, világhirü tudományos testület is foglalkozzék; döntsön s mondja ki az utolsó szót.
Budapest, 1935. november hó.
Nemes-Dedinai Zsuffa Sándor.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
