POKORNY : Emlékeim (előszó)
Ajánlás
Engedje meg a tisztelt Olvasó, hogy egy személyes emlékkel kezdjem.
Az 1970-es évek elején fiatal levéltárosként – mint a Hadtörténelmi Levéltár I. világháborús gyűjteményének referense – azt a feladatot kaptam parancsnokomtól, hogy menjek el a Ráday utcába egy régi tábornok özvegyéhez férje hagyatéka ügyében. Parancsnokom lelkemre kötötte, hogy nagyon kedves és diplomatikus legyek, mert az özvegynek – a hagyaték korábbi átadása kapcsán – bizonyos sérelmei vannak, és nem akar az intézménnyel tárgyalni, de azt még sikerült nála elérni, hogy egy új és ifjú munkatársat fogadjon. Gondolható, hogy ilyen eligazítás után milyen érzésekkel buszoztam a Ráday utcába – bár azt jó ómennek tekintettem, hogy egyetemi éveim boldog helyszínére, a Ráday utcai kollégium közelébe mehettem. A „belépő” hála istennek biztatóra sikerült. Klára asszony kedvesen beljebb invitált, leültetett és teával kínált. Aztán elkezdődött a beszélgetés – és én gyanútlan, nem vettem észre, hogy most „vizsgázom”: érdemes vagyok-e a bizalmára, vagy sem. Átmentem a vizsgán – és kezdetét vette egy gyümölcsöző kapcsolat, s végül is Klára asszony felajánlotta a Levéltárnak a hagyaték azon további részét is, amely még a család birtokában volt.
Klára asszony halála után pedig lányai folytatták az együttműködést: behozták a Levéltárba az évek során összegyűjtött leveleket, képeslapokat, amelyek a család egészére – és természetesen a barátokra, az ismerősökre vonatkozóan is – tartalmaznak értékes és érdekes adatokat, információkat. És ezek az ismerősök, barátok sok esetben a magyar közélet, politika szereplői is. A több doboznyi megsárgult papíron hűségesen „átrágni” magam felért egy többkötetes családregénnyel – amely ma már ritkán adódó lehetőség egy levéltáros számára.
A hagyatékhoz és a család tagjaihoz kötődő érzelmi szálak miatt külön öröm számomra, hogy az általam 1997 decemberében elindított Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok sorozatban jelenik meg Pokorny Hermann emlékirata.
Köszönöm a „lányoknak”: Évának és Veronikának, hogy rám bízták a könyv kiadását, amelyet én elsősorban a Pokorny Hermannhoz minden tekintetben méltó feleség, Klára asszony emlékének ajánlok!
Budapest, 1999. december
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
