SZAKÁLY : A 2. vkf. osztály (előszó)
Az Osztrák–Magyar Monarchia világháborús összeomlása következtében önállóvá és függetlenné vált Magyarország történetében a háborút követően jött el az az időszak, amely lehetővé tette a hosszú évszázadok óta kívánt önálló magyar haderő létrehozását. Az önálló magyar haderő – amelynek fontosságát és feladatait ugyanakkor az 1918 novemberében néhány napig hadügyminiszter Linder Béla tüzértörzskarbeli alezredes egyúttal meg is kérdőjelezte! – gyakorlatilag néhány hét alatt a semmiből hozta létre saját hírszerző és kémelhárító szolgálatát.
A szervezetét és a működését 1918 őszétől kialakító, illetve megkezdő szervezet az osztrák–magyar haderő szakmai hagyományaira és részben annak személyi állományára épített. Az egykori császári és királyi haderőben, illetve a magyar királyi Honvédségben – és részben az osztrák k. k. Landwehrben – szolgált tisztekből létrehozott szervezet a két világháború közötti időszakban az európai országok hasonló intézményei között a jól teljesítők közé tartozott. Összehasonlítva más országok katonai hírszerző és kémelhárító szervezeteivel, a magyar „2. vkf. osztály”, nyugodtan állíthatom, kiállta a próbát, megállta a helyét azok között. Különösen igaz ez a megállapítás a volt magyar királyi Honvédség hírszerző és kémelhárító szervezetének rejtjelfejtőire és a rádiólehallgatóira.
Sajnálatos, hogy a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás szervezetének – amit a köznyelv leginkább csak 2. vkf. osztályként emleget – története a napjainkig is alig feltárt. Ennek nyilván oka (lehet) a mindenkori hírszerző és kémelhárító szervezeteket teljesen joggal körülölelő „ titokzatosság”, de még inkábba szomorú tény, hogy a 2. vkf esetében nagyon kevés korabeli irat maradt fenn; nyugodtan állítható tehát: a magyar katonai hírszerzés 1919 és 1945 közötti történetének hiteles feltárásához szűkös a forrásbázis.
Talán hamarosan eljön az az idő, amikor a rendelkezésre álló – és reményeim szerint még felbukkanó – iratanyagok segítségével elkészülhet a szervezet alapos, részleteket is bemutató története és megismerhetővé válik a 2. vkf. osztály hiteles szakmai tevékenysége is. Napjainkig mindössze néhány – a szervezet történetében fontos szerepet játszott – személy emlékezése, egy-egy jelentősebb tanulmány, valamint kisebb ismeretterjesztő cikkek segítségével nyerhet bepillantást az érdeklődő a 2. vkf. osztály történetébe, annak működésébe.
A jelen kötet tanulmányai természetesen nem adhatnak átfogó képet a szervezet történetéről, de talán közelebb vihetik az érdeklődőket annak megismeréséhez. Az itt és most közreadott három tanulmány mindegyike napvilágot látott már korábban, de ebben a kötetben közös közlésük – kiegészítések, javítások után – átfogóbb képet adhat a szervezet történetéről, főleg annak vezetőiről, illetve a magyar katonai diplomáciában egykoron szolgálatot teljesítőkről.
E helyen mondok köszönetet Fekete Ferencnek, Kineses Katalin Máriának, Sallay Gergely Pálnak és Zeidler Sándornak, akik könyvem elkészítésekor munkámat segítették.
Budapest. 2014. augusztus 5.
Szakály Sándor
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
