FENYVESI : Katonahistóriák Mátyás király korából (bevezetés)
Az érdeklődő olvasók kötetünk hasábjain rövidebb-hosszabb katonahistóriákat és hadi vonatkozású történelmi-művelődéstörténeti tollrajzokat találnak Hunyadi Mátyás uralkodásának (1458–1490) egyharmad évszázados időszakából.
Meglehetősen újszerű vállalkozás ez, hiszen hosszú évtizedek óta nem jelentek meg a középkori magyar történelem különféle témaköreiről ilyesféle olvasmányos, oldottabb hangvételű írások, melyeket mi – Takáts Sándor nagysikerű hódoltsági „rajzai” nyomán – történelmi tollrajzoknak nevezünk. Korábban főként a Honismeret hasábjain kísérletezgettünk ilyen tollrajzok közlésével – ott látott napvilágot például a Vuk despotáról szóló miniatúránk –, s az így nyert kedvező tapasztalatok alapján ragadtunk tollat e kötet megírására, mellyel a Mohácsot megelőző idők nagy magyar katonauralkodója, Hunyadi Mátyás emléke előtt kívántunk tisztelegni halálának 500. évfordulóján.
E témakör azonban végtelenül gazdag, ezért arra törekedtünk, hogy a legérdekesebb hősök, csaták, kalandok, krimik, kuriózumok, olykor a „horror” határát súroló históriák között tallózhassanak olvasóink. Teljességre természetszerűleg nem vállalkozhattunk, de talán így is elégségesen széles horizontot villantanak fel ezek a tollrajzok. Mivel pedig pedagógusként, historikusként és a történelmi népszerűsítés embereként egyaránt azt tapasztaltuk, hogy a tudományos szakmunkák zöme jószerint egyáltalán nem jut el a szélesebb olvasói rétegekhez, s így például közvéleményünk meglehetősen gyér és ellentmondásos ismeretekkel rendelkezik Hunyadi Mátyás alighanem egyik legfontosabb arculatáról, úgymint a katonauralkodói mivoltáról, ezért jónéhány tollrajzot e kérdés különféle vetületeinek – a fénynek és az árnyéknak – a bemutatására szenteltünk. Itt-ott, a dolog természetéből fakadóan, visszanyúltunk a Hunyadiak korának korábbi fejezeteihez is, illetőleg néhány tollrajzot arra szántunk, hogy némi ízelítőt adjunk Corvin János, Kinizsi Pál és a Fekete Sereg sorsának alakulásáról Mátyás király halálát követően.
Rendhagyó e kötet olyan vonatkozásban is, hogy elsősorban nem a történelmi szakmunkák információbázisaira támaszkodtunk, hanem zömmel azoknak az okleveleknek a mondanivalóira, melyeket 1984 óta az Országos Levéltár Diplomatikai Gyűjteményéből feltártunk a Kinizsi Pálra vonatkozó kutatásaink keretében. Kedves kötelességünknek teszünk eleget, amikor köszönetet mondunk az Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, az Akadémiai Könyvtár Kézirattára és Keleti Gyűjteménye, az Egyetemi Könyvtár Kézirattára, a Pest Megyei Levéltár és az esztergomi Prímási Levéltár mindazon szakembereinek, akik egyfelől útbaigazító tanácsaikkal, másfelől az általunk kiválogatott oklevelek s egyéb iratok fénymásolatának rendelkezésünkre bocsátásával jelentős segítséget nyújtottak e tollrajzok elkészítéséhez. Itt jegyzem meg, hogy a Kinizsi Pál életéről készülő, négykötetesre tervezett történelmi biográfia hasábjain az érdeklődők részletes képet kaphatnak azokról a levéltári-kézirattári forrásokról, illetőleg a török–balkáni és a nyugati keresztény szakirodalomról, krónikákról, forrásművekről, melyeknek alapján e kötet tollrajzai is elkészülhettek.
Elsősorban az volt a célunk, hogy a legújabb kutatási eredmények alapján egy olyan olvasmányos, könnyen megérthető kötetet adjunk a régi magyar idők Mátyás-kori fejezete iránt érdeklődő olvasóinak a kezébe, melynek tollrajzai valamelyest hozzájárulhatnak nemzeti önismeretünk egynémely zavarainak leküzdéséhez, magyarságtudatunk és nemzeti önérzetünk erősítéséhez egy olyan kor hajnalán, amidőn minderre egyre fokozottabb igény jelentkezik megújuló társadalmunk mindmegannyi szférájában.
Szeretnénk remélni, hogy e rendhagyó tollrajz-kötet nemcsak a minden újra és szokatlanra fogékony ifjabb korosztályok érdeklődésére tarthat számot, hanem kortól és nemtől függetlenül mindenkiére, akinek ép testében ép lélek lakozik.
Budapest — Ráckeve, 1989 júniusa
A SZERZŐ
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
