MIKLÓSY : A magyar király tengeri hajóhada a középkorban (bevezetés)
Körülbelül negyven év előtt az ezredéves kiállítás rendezése alkalmával tervbe vették a haditengerészet bemutatását. A kiállításon pedig az arra hivatott tényezők a lehetőséghez képest be akarták mutatni a hajóhad multját és jelenét is.
Az előkészítő munkálatok folyamán a rendező bizottság előtt felmerűlt az a kérdés, hogy volt-e egyáltalában tengeri fegyveres erőnk a középkorban és beszélhetünk-e tulajdonképen a középkori magyar királyok tengeri hajóhadáról?
A bizottságban akkor az a vélemény alakult ki, hogy ilyen intézmény a középkorban nem létezett és ezért a középkori tengeri hajóhad emlékeit nem is mutatták be az ezredéves kiállításon, bár a monarchia területén is lett volna elég anyag a bemutatáshoz.
Ezt a szerencsésnek épen nem mondható felfogást a bizottság egyik tagja, Marchetti Herman cs. és kir. sorhajóhadnagy így foglalta irásba:
»A magyar királyság ezeréves történelmében rövid és egymással össze nem függő korszakokat találunk, amelyben határainak egy részét a tenger képezte. A kérdés alá eső határvidékeket: az Adria északi részének keleti partjait majd még barbár időkben Dalmáczia szláv királyaitól, majd pedig a kapzsi Velenczétől, amely gyarmatait mindig csak kizsarolta s nem engedte önálló virágzásnak indulni, foglalták el a magyar királyok fegyveres kézzel. E területek nem bírtak számbavehető iparral, vagy önálló kereskedelemmel, ennélfogva saját tengeri haderővel sem, amellyel az anyaország hatalmát gyarapíthatták volna. A magyar uralkodók pedig nem látták szükségét annak, hogy haditengerészetet alkossanak.«
Csak midőn a Mohácsnál szerencsétlen véget ért Lajos király nővére révén Szent István koronája Ferdinándra, V-ik Károly fiára (!) szállt, kezdett Magyarország részesedni az örökös tartományokkal való közösség útján egy tengeri haderő bírlalásában...«
Marchetti tehát csak ennyit tudott és így vélekedett a középkori magyar királyok tengeri hajóhadáról, mely véleménye az ezredéves kiállítás hivatalos kiadványában meg is jelent.1)
Marchetti szavai azonban korántsem fedték a valóságot és csak annyit bizonyítanak, hogy nem foglalkozott elég komolyan ezzel a fontos kérdéssel. Pedig megtehette volna, mert pl. Muratori Monumentái, vagy a zágrábi délszláv tudományos akadémia kútfőgyűjteményei erre a kérdésre vonatkozólag sok adatot tartalmaztak és a szépszámú levéltári anyag mellett pl. Gondola, Ragnina, Resti és a raguzai névtelen olasz nyelvű krónikái is rendelkezésére állhattak. Lucio művei, a Biblioteca storica della Dalmazia stb. annyi adatot őrízett meg, hogy még a latin nyelv ismerete nélkül is könnyen értesülhetett volna a szóbanforgó tengeri hajóhad létezéséről.
Idehaza pedig történetíróink nemigen foglalkoztak a drávántúli dolgokkal. Ha Marchetti előtt pl. Szalay László, Kerékgyártó, Óváry, Thallóczy, Pór, Szentkláray, vagy Wilczek írt is pár adatot erről a kérdésről, a nagyközönség nem vett arról tudomást és nem is érdeklődött iránta.
Marchetti után már sokkal több érdeklődést látunk, mert történetíróink közül pl. Biró Ferenc, Dobos, Timon, Varjú, Havass, Márki, Marczali, Házi, Margalics, Fekete-Nagy, Miskolczy István foglalkozott pár szóval a tengeri hajóhaddal, Wertner pedig már megkisérelte a tengerésztisztek névjegyzékének (5 személy!) összeállítását is. Azonban még ennek dacára sem vettek az olvasók tudomást a hajóhad létezéséről.
Annyi kezdeményező után én is megkisérelem, hogy legalább vázlatosan állítsam össze a tengeri hajóhadunk történetét, mely a régi magyar nagyhatalom történetének egyik érdekes fejezete lesz.
Hajóhadunknak, mint annyi más kiváló intézményünknek és emberünknek, élete az elszánt és gyakran önfeláldozó küzdelem volt. Hivatása betöltésében gyengítette a meg nem látás, meg nem hallás, meg nem értés; a kellő támogatás hiánya következtében senyvedt el, nehéz küzdelmeinek és fontos teljesitményeinek pedig még az emléke is jóformán feledésbe ment. Az utókor még a létezését is kétségbevonta.
Ennek az egykor talán rettegett, ma pedig meglehetősen elfelejtett, sőt olykor letagadott intézményünknek az emlékeit találja meg az olvasó ebben a könyvemben. Művem kidolgozása talán majd nyersnek látszik, mert a szöveget a mai nyomdaviszonyok miatt sűrítenem is kellett. Az olvasó azonban ezt remélhetőleg megbocsátja majd nekem.
1) Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredévi kiállítás eredménye. N. k. 163. l. [vissza]
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
