Kiss Károly az első hivatásos katonatiszt, akit irodalmi és tudományos munkássága alapján a Magyar Tudós Társaság 1831-ben levelező tagjává, majd 1840-ben hadtudományi rendes tagjává választott. Kiss egész életében a nemzeti függetlenség, a polgári átalakulás és a tudományos haladás ügyét szolgálta. A reformkorban elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar hadi műnyelv és a nemzeti hadtudomány fejlesztésében; honvéd ezredesként kiemelkedő szerepe volt az 1848–1849-es polgári forradalomban és szabadságharcban a nemzetőrség és a honvédsereg szervezésében, kiképzésében; az abszolutizmus időszakában hadtörténészi tevékenységével segítette elő az önálló magyar hadügy eszméjének ébrentartását. Élete és munkássága érdekes fejezete a magyar tudománytörténetnek.