BOTLIK – ILLIK : A mohácsi csata (1526) másképpen (fülszöveg)
A legtöbb történész számára a mohácsi csata egy olyan jelenség, amelyet – akarva-akaratlan, sőt, talán inkább tudattalanul – a jelen szemszögéből, a saját koruk érzelmi szemüvegén át néznek. Ennél fogva magában sűríti az azóta felhalmozódott nemzeti-történeti traumákat. Nem véletlen, hogy elemzéseik mögött a következő kérdések húzódnak meg: cserben hagyott-e a Nyugat? Megtettünk-e mindent? Ki a hibás a vereségért? Mik a következményei, hogyan juthattunk Mohácstól Trianonig?
Fontos megérteni, hogy ezek jelenkorunk kérdései. E kötet szerzői nem kívánnak blaszfémiát elkövetni, egyszerűen csak más a módszertani elő feltevésük: részben a posztmodernizmus hatására próbálják hátrahagyni e kérdéseket és saját koruk reflexeit – ami természetesen teljes egészében nem lehetséges –, és reprodukálni a kortársak nézőpontját. Meggyőződésük szerint ők máshogy látták a csata előzményeit, tétjét és következményeit. E meggyőződés alátámasztására egyfelől visszanyúltak Brodarics Igaz történetének fordításához és értelmezéséhez, azaz alkalmazták az ad fontes elvét. Másfelől viszont megpróbáltak bepillantást adni a mohácsi csata eseményére évszázadok alatt rárakódott értelmezésekbe és azok felépülési folyamatába. Reményeik szerint a kettő – azaz egy esemény, és az esemény recepciójának együttes elemzése –, valamint a vélhetőleg kialakuló szakmai felzúdulás új értelmezési lehetőségeket nyit meg a szűkebb értelemben vett szakma berkein belül és kívül is. (Részlet az Utószóból)
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
