CSIKÁNY : Komárom, a szűz vár (fülszöveg)
A KOMÁROMI VÁR a Kárpát-medence és a közép-európai térség egyik legfontosabb stratégiai pontján helyezkedik el. Ennek köszönhette, hogy a 16–17. században a török hódítás ellen kiépített végvárrendszer meghatározó alapeleme, majd a napóleoni háborúktól az Osztrák Császárság hatalmas központi raktárvára volt.
A kötet a komáromi vár történetének azon idő-szakát mutatja be, amikor a Habsburg Birodalom politikai és katonai vezetői, a sorozatos háborús kudarcok után, rászánták magukat a birodalom katonai biztonságának újragondolására. Mayer von Heldensfeld táborkari ezredes 1807-ben készítette el azt a koncepciót, melyben Komárom egy központi helyzetű raktárbázisként, táborvárként és kettős hídfőként szerepel. A javaslatot I. Ferenc császár elfogadta és döntése nyomán a következő évben a meglévő komáromi vár átépítése és továbbfejlesztése megkezdődött.
A nagy lendületű építkezéseket az 1809-es háború még inkább sürgette, különösen, amikor Komárom vidéke a hadszíntér részévé vált. A kiépülő vár hasznosságát az 1809. június 14-i győri csata utáni események mutathatták meg először. A vereséget szenvedett osztrák és magyar csapatok a komáromi sáncok védelmében kelhettek át a Dunán, és rendezhették soraikat. A franciák meg sem próbálták a komáromi erődöket támadni.
A wagrami csatavesztése után a császár nem fogadta el a Károly főherceg által kötött fegyverszünetet, és Komárom központtal újra kívánta szervezni a hadseregét. A várba költözött a császári udvar, hetekig innen irányították a birodalmat. Közben folytak az építkezések, sáncokat emeltek nemcsak a vár egyes elemei köré, hanem a környéket is védelmi vonalakkal látták el. A munkálatok a békekötésig tartottak.
A komáromi vár 1809-ben bizonyította, hogy helyesen döntöttek, amikor a kiépítését megkezdték, és a szerzett tapasztalatok alapján a következő hetven évben az Osztrák Birodalom elsőrangú erődítményei között tartották számon.
CSIKÁNY TAMÁS ezredes húsz éve tanít a magyar katonai tisztképzésben, kutatási területe a kora újkori, újkori európai és magyar hadművészet története. Az MTA doktori címét az 1848–49-es magyar szabadságharc hadművészetének tudományos feltárása során elért eredményeiért kapta meg; publikációinak többsége is e történelmi korszakkal foglalkozik.
A komáromi vár történetét már szintén majd' húsz éve kutatja, e témában is több tanulmánya, illetve egy könyve jelent meg, a Horváth Csabával közösen írt Komárom erődváros. E kötet is Szamódy Zsolt fényképeivel együtt lát napvilágot. A szerző szemléletmódja elsősorban a katonát igyekszik előtérbe helyezni, a gondolkodó, a hivatásának elkötelezett, és kötelességét minden elé helyező embert. A hadtörténelmi események bemutatásánál, elemzésénél a katonai gondolkodás logikáját követi, a hadművészet általános törvényszerűségeit alkalmazza ott is, ahol kevesebb forrás áll rendelkezésre. Vallja ugyanakkor, hogy a hadtörténelem szerves része az általános társadalomtörténetnek és hitelesen csak abba ágyazva kutatható, tanulmányozható.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
