Eke mentén, csata nyomában (előszó)
Közeledve a mohácsi csata ötszázadik évfordulójához, egyre erőteljesebben érzékelhető e sorsfordító történelmi esemény jelenléte a tudományos közgondolkodásban. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy elkészült ez a kötet is, amelyet kezében tart az Olvasó.
A pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársai 2009-ben kezdték meg az 1526-os mohácsi csata helyszínének kutatását azzal a céllal, hogy a sorsdöntő esemény 500. évfordulójára megvalósulhasson az összecsapás helyszínének pontos azonosítása, eseménysorának rekonstrukciója, és napfényre kerüljön a csatában elhunyt legalább 10–15 ezer keresztény, és feltehetően ennél kevesebb török katona végső nyughelye.
A siker érdekében 2016-tól a JPM és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete (PPKE RTI) és Térinformatikai Laboratóriuma (PPKE RTL) hivatalos együttműködés keretében bekapcsolódott a munkálatokba.
A 2018 őszén a projektben dolgozó önkéntesekből, múzeumi és egyetemi szakemberekből megalakult Mohács 500 kutatócsoport a munkát folytatva célul tűzte ki, hogy az eddigi és a várható eredményeit minél szélesebb körben ismertté téve rekonstruálja történelmünk sorsfordító csatáját, arcot adva az egykori hősöknek, hogy végre elfoglalhassák méltó helyüket nemzetünk emlékezetében. A projekt fő kutatási irányává a Detect Max Kft. szervezőmunkája és a pázmányos oktatók, valamint régészhallgatók segítségével a csatatérkutatás egyik alapvető módszere, a tömeges, szisztematikus fémkeresős kutatás és lelettérképezés vált. A terepi kutatás összesen kb. 2 km²-t érintett, miközben az eredetileg feltételezett átkutatandó terület legalább 4–6 km² volt. Eddig összesen mintegy 6500 fémleletet gyűjtöttünk össze, ezek közül 450–500-ra tehető a potenciális hadi leletek (ólom- és vaslövedékek, nyílhegyek, patkók, zablák, sarkantyúk, golyóöntő formák, kard-, buzogány-, illetve páncéltöredékek, egyéb fegyverleletek), valamint a csatához feltehetőleg kapcsolható egyéb leletek, pl. érmék, viseleti tárgyak stb.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2019-ben a téma kutatására támogatást nyert el az Innovációs és Technológiai Minisztérium Tématerületi Kiválósági Program pályázatán a Magyarország és a Kelet kapcsolatának régészeti kutatása Keleti Örökségünk PPKE Interdiszciplináris Történeti és Régészeti Kutatócsoport munkájában egy önálló Mohács-alprojekt megvalósítására. Így 2020-ban lehetőség nyílt a terület fontosabb részeinek magnetométeres felmérésére, valamint elindult a leletszóródási foltok és műszeres mérési eredmények ásatással történő ellenőrzésének előkészítése is. Az említett pályázat keretében valósult meg az eddig munka eredményeit méltó formában bemutató jelen kötet. A csata legfrissebb történeti és régészeti kutatásait összefoglaló munka négy konferencia vonatkozó előadásainak kézirataiból és további recens tanulmányokból állt össze: összesen tizenhat tanulmány, huszonhárom szerző tollából. A jelen kötet tehát több évtizedes adósságot törleszt, elsősorban az érdemben megindult modern terepi kutatások és feldolgozások eredményeinek ismertetésével.
2016. december 17-én, a 490. emlékév zárásaként, Mohács a magyar történelemben és hagyományokban címmel konferencia került megrendezésre Mohácson. A szervezésben a mohácsi és a sátorhelyi önkormányzatok, valamint a mohácsi Városvédők és Városszépítők Egyesülete és a Török–Magyar Baráti Társaság mellett a Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület is részt vett. A nagy helyi érdeklődés előtt megtartott előadásokban többek között a csata írott forrásokban és az emlékezetben betöltött szerepét mutatták be az előadók. 2019. november 9-én, Egerben immár hetedik alkalommal rendezte meg a Hungari Dzsebedzsi Kulturális Hagyományőrző és Sportegyesület, valamint a Dobó István Vármúzeum az Élet a török hódoltságban (1526–1718) című konferenciát. Az eseményen külön szekciók keretében vizsgálták elsősorban a mohácsi csata lokalizálásának lehetőségeit. 2018. december 7-én, majd egy évre rá, 2019. december 11-én, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen konferenciát tartottak: „Hol sírjaink domborulnak”. A Mohácsi Nemzeti Emlékhely szerepe az emlékezet ápolásában címmel, a Duna–Dráva Nemzeti Park szervezésében. E tudományos ülések alkalmat adtak a kutatás legújabb, folyamatosan frissülő eredményeinek multidiszciplináris környezetben történő megvitatására, ami idővel egy árnyaltabb kép megalkotásának is alapjául szolgálhat az 1526-os mohácsi csatára vonatkozóan.
Ugyanakkor a témába vágó tanulmányok számának folyamatos, mondhatni rohamos bővülése mellett sem szabad továbbsiklanunk egy mindeddig elmulasztott kötelesség felett. Nevezetesen, hogy a tudományos kutatás nevében köszönetet mondjunk Szűcs Józsefnek, a csata elkötelezett kutatójának azért a három évtizedes munkájáért, amellyel a mohácsi csatához kapcsolódó ismereteinket gazdagította. A hosszú évek során folytatott terepbejárásaival olyan helyismeretre tett szert, amellyel korának régészei sem rendelkeztek. Nem csoda, hogy számos lelőhelyre, így a tömegsírokhoz is ő vezette el Papp László és Kiss Attila régészeket. Szűcs József munkássága a kutatói attitűd egy rendkívül fontos szegmensére hívja fel a figyelmet. Soha nem az elismerésért járta a történelmi megismerés hosszú zarándokútját, nem kapott és nem is várt ezért fizetséget. A keresés izgalma és a találás öröme hajtotta. Saját megfogalmazása szerint: „Öröme ebben csak annak van, akit belülről ösztönöz valami. Akit nem bottal kergetnek utána, mint a rossz vadászkutyát a nyúl után, és nem a pénzért megy ki vasárnap, meg Karácsony másnapján a pusztába.”
A kötetben olvasható tanulmányok részint olyan kérdéskörök továbbgondolását jelentik, amelyekben meghatározók e hosszú, kitartó gyűjtőmunka eredményei. Ezen gondolatokkal ajánljuk a kötetet a tisztelt Olvasó figyelmébe!
Budapest–Mohács 2020. május
A szerkesztők
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
