A könyv a Rábaköz hódoltság kori hadtörténetének első, rendszerezett összefoglalása. A szerző azt a képet vizsgálja felül, hogy a térség az oszmán-török támadások időszakát viszonylagos békében vészelte át. A kötet eseménytörténeti fejezetei amellett érvelnek, hogy a török hódítások célkeresztjében álló Bécs előterében a Rábaköz folytonos veszélyhelyzetnek volt kitéve, ami szétzilálta a termelőmunka társadalmi és gazdasági feltételeit. Ezt igazolja a Rábaköz két pusztulása, először a tizenöt éves háború első szakaszában, 1594-ben, másodszor pedig a Bécs elleni utolsó, nagyszabású török hadjárat során 1683-ban, amikor a térség az itáliai hadmérnök, Luigi Ferdinando Marsili erőfeszítései ellenére rövid időre ismét a hódítók kezére került. A könyv második része a hadtörténet struktúráit hosszabb időtávban vizsgálja. Külön fejezetek foglalkoznak a várépítéssel (Kapuvár) és a Rába vonalában kiépített őrhelyekkel (pl. Ásvány, Bodonhely, Kesző, Vág), a fegyverzettel és a hadianyag-ellátással, az állandó őrség megszervezésének kísérleteivel, az élelmezéssel, valamint ezek társadalmi eredőjeként a kiváltságos hajdútelepülések kialakulásával. A könyvet eddig még publikálatlan levéltári források közlése zárja.