Gömör vármegye katonai leírása (bevezetés)
Ez a forrásközlés az első katonai felméréshez (1782-1785) készült országleírás (Landesbeschreibung) a katonai térképezési munka során a térképen jellel nem jelölt vagy nem jelölhető, de mégis fontos katonai, gazdasági, hadseregellátási stb. adatokat tartalmazza a történelmi Gömör és Kishont vármegyékről.
Az anyag értékét mutatja, hogy az 1920-as években Eperjessy Kálmán már kiadásra előkészítette. A tényleges kiadásra azonban máig nem került sor. Eperjessy Kálmán ezért lehetővé tette, hogy az adott levéltárak a saját területükre vonatkozó anyagot megjelentethessék. Így került sor a Nógrád Megyei Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportjának közös munkája nyomán és kiadásában a történelmi Nógrád vármegye, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár kiadásában a történelmi Borsod, Zemplén és Abaúj-Torna vármegyék katonai leírásainak közlésére.
Az országleírás eredeti anyagát (Erdély és Bánát hiányával) a hozzátartozó térképpel együtt Bécsben őrzik a Hadilevéltár térképosztályán (Kriegsarchív Kartenabteilung) a B.IX.a.527. jelzet alatt. Az erről készült mikrofilmmásolatot pedig Budapesten találhatjuk a Hadtörténelmi Intézet levéltárában.
A térképészeti munkát irányító tisztek az ország területét nyugat–keleti irányban növekvő sorszámú függőleges oszlopokra /Colonne/ és északról dél felé növekvő sorszámú vízszintes futó szakaszokra /Sectio/ osztották fel. Ezt a beosztást megtartották a leírást végző tisztek is, amikor helységről–helységre járva számbavették az egyes településeket. Ezért egy adott helységet vagy akár csak egyetlen épületből álló csárdát is a fent jelzett kordináták segítségével – amiket a forrásközlésben megadunk – könnyen meg lehet találni a leíráshoz tartozó térképszelvényen.
A leírást végző tisztek, akik nem voltak azonosak a térképezést végzőkkel, jórészt cseh származásúak voltak. Hallás után rögzítették német nyelven a magyar helységek, hegyek, folyók, patakok stb. neveit, s emiatt sok helyen hibás névalakokkal találkozunk. Nem egy esetben feljegyzésre kerültek a névvariánsok vagy a nemzetiségek által lakott helyeken az anyanyelvi forma is, de a névbizonytalanságot ezzel sem szüntették meg, különös tekintettel a hegyek, dűlők, vízfolyások stb. inkább csak helyben használatos neveire. Ezen utóbbi esetek miatt megadtuk az eredeti névleírást is, amivel a helytörténészek további kutatásait szerettük volna segíteni, illetve őket kutatásra buzdítani, hiszen ez a forráskiadás nem vállalhatta azt a többletmunkát, hogy a falvaknál, illetve pusztáknál kisebb térképészeti egységek lokalizálását és beazonosítását elvégezze.
Az országleírás nagyon sok értékes adatot tartalmaz, amit a helytörténetírók, de más kutatók is haszonnal beépíthetnek munkáikba, hiszen a két megye olyan részletes és egyedi leírását tartalmazza éppen katonai jellege miatt, amilyent hiába keresnénk a későbbi országleírásokban.
A leírás értékét növeli az is, hogy a leírók szubjektív szempontjai kevéssé érvényesülhettek, mivel a leírást előre megadott egységes szempontok alapján
kellett elvégezni. A forrásanyag jobb áttekinthetőségének kedvéért közöljük ezeket a kérdőpontokat:
1. A községnek a szomszédos községektől való távolsága órában.
2. A szilárd épületek.
3. A vizek minősége.
4. Az erdők.
5. A rétek és mocsarak.
6. Az utak minősége.
7. A környező hegyek.
8. Megjegyzések.
Ha a felsorolt kérdőpontok valamelyikére az országleírást végző tiszt valamilyen okból nem adott választ, a leírásban ezt az adott sorszám után kitett
gondolatjellel jelölte. Ilyen esetekben a magyar szövegben helytakarékosság miatt mind a kérdőpont számát, mind a gondolatjelt elhagytuk.
A forráskiadás szerkesztésekor a két vármegyét, Gömört és Kishontot – melyek épp e korban törvényileg egyesültek, noha később még újra önállódostak – egymás után soroltuk úgy, hogy először Gömör, majd utána Kishont vármegye falvai kerültek közlésre az eredeti felvétel beosztása szerint.
A vélhetőleg teljes anyagot az idők folyamán veszteség is érte. Az országleírással egykorú II. József-féle népszámlálás Gömör vármegyében 250 település adatait közli, melyekből a mezővárosok száma 9, a prédiumok száma 14. A mezővárosok mind leírásra kerültek, a falvak közül egynek, Gergelyfalvának hiába keressük a leírását, míg a prédiumok közül Battaházát, Pogonyt, Kisfaludot, Szilakszót, Alsórást, Kerepecet, Lőrincfalvát, Tamástelkét, Balázsföldét, Teskét, Gombost és Bodollót nem vették számba. A II. József-féle népszámlálásban felvett helységeken kívül azonban a katonai leírás számba vett három majort /Mejerhof/, Gernyőt, Gortavát és Csobánkát, három vendégfogadót /Wirthshauss/, Dobrát, Durundát és Büdöstót, egy vashámort /Eisenhamer/, a szalitit, egy malmot /Mühl/, a gombaszögit és egy prédiumot, Cövekfalvát. A leírásban találunk még egy Naprágyhoz tartozóként leírt pusztát is, a Sziki pusztát.
A XIX. század végi térképeken a vármegye északi határán három olyan falu, Lánis, Hlinec (Nyilas) és Henzlova található, melyeknek leírása szintén nem lelhető fel, s Hlinec kivételével hiányoznak Görög Demeter XIX. század eleji térképéről is. Ugyanez mondható el a vármegye déli oldalán fekvő Csenicről és Bizófalváról.
Kishont vármegyéből 50 helységet írtak le, melyek közül a majorok száma négy, a vedégfogadóké három; találunk ezeken felül egy malmot és egy vashámort. Mivel Kishont vármegye II. József-kori népszámlálási adatai nem maradtak fenn, további összehasonlítást ebből a korból nem tudunk tenni. Megjegyezzük azonban, hogy a leírt falvak száma a Dolina nevezetű falu kivételével, mely csak a leírásban szerepel, megegyezik a Görög Demeter által a XIX. század elején kiadott térképen található falvak számával. Azoban egy XIX. század végen kiadott térkép a vármegye nyugati csücskében tíz faluval többet tüntet fel, mint amennyinek a leírásával találkozunk. Ez elég figyelemre méltó, hiszen egy század alatt egyik vármegye leírásakor sem találkoztunk ilyen nagymérvű eltéréssel. Mivel ez további kutatásokat igényel, felsoroljuk e falvak neveit is: Ottilia, Drauszkó, Lom, Djurkova, Csremos, Havrilla, Cisarko, Antalvölgy, Antalfalva és Gyubákó.
Miután egy vármegyét nem egy tiszt írt le, előfordult, hogy a szakaszok határán lévő helységek, mint például Szásza esetében is, kétszer kerültek leírásra. Néhány helyen pontatlanságot is észlelhetünk. Ide sorolhatjuk azt is, hogy négy Borsod vármegyéhez tartozó falut, Szalonnát, Szentjakabot, Martonyit és Rakacaszendet Gömör vármegyéhez tartozónak tüntettek fel. Mivel a négy falu Borsod vármegye leírásába nem került bele, itt közöljük azokat is. Ugyanez mondható el az Abaúj vármegyéhez tartozó Barakonyról. Ez utóbbi közlésére is ebben a kötetben kerül sor.
Gömör vármegyéhez tartozóként hozza a forrás Füleket, Kovácsit, Persét, Fülekpüspökit, Salgótarjánt, stb., noha a falvak Nógrádhoz tartoznak, s ezért nem közöljük őket.
Gömör vármegyéhez sorolja a forrás Borzavát, Szilicét, Derényt, Szögligetet, Szint, Petrit, Perkupát, Varbócot, Kovácsvágást és Kápolnát, noha a falvak Abaújhoz tartoznak, s ezért a saját kötetükben kerületek közlésre.
Gömör vármegyéhez tartozóként irja le a forrás Magyarhegymeget és Apáti majort, noha a helységek Kishonthoz tartoznak, ezért e kötet Kishont vármegyéhez tartozó részébe soroltuk azokat.
Gömör vármegyéhez tartozóként hozza a forrás Dernőt, noha a falu Torna vármegyéhez tartozik, így nem ebbe a kötetben, hanem a saját kötetében találhatjuk.
Borsod vármegyéhez tartozóként írták össze a forrásban Gerlicét, Krokovát, Poloszkót, Ratkót és Répást, noha e falvak is Gömörhöz tartoznak, s ebbe a kötetbe kerültek.
Nógrád vármegyéhez sorolja a forrás Guszonát, noha a falu Gömörhöz tartozik, s a jelen kötetben hozzuk.
Heves vármegyéhez tartozóként hozza a forrás Kraszkót, Tóthegymeget, Felső- és Alsószkálnokot, Varbócot, Bakostöréket, Orlajtöréket, Cserencsényt, Tamásfalvát, Rimaszombatot, Zeherjét, Alsó- és Felsőpokorágyot, noha a falvak Kishonthoz tartoznak, s ezért a jelen kötetben hozzuk őket.
Szepes vármegyéhez sorolja a forrás Rédovát (Sajóréde), Felsősajót, Dobsinát, Oláhpatakát, Gócst, Alsósajót és Zavadkát (Ágostonlak), noha a falvak Gömörhöz tartoznak, így ebben a kötetben találhatóak a fordításaik.
A leírásban több helyen az ott élők nyelvén hozzuk a falunevet, de a mutatóban meg lehet majd találni a magyar megnevezést is, mint például Mále = Serényfalva.
Az eddig megjelent Borsod, Zemplén és Abaúj-Torna vármegyék leírásának forráskiadásában „Térkép” megjelöléssel közöltük az adott községről a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban még fellelhető egyéb, az adott kor táján (XVIII. század vége – XIX. század eleje) keletkezett kéziratos térképek jelzetét is. Ugyanígy járunk el ezen forráskiadás esetében is, ám mivel a levéltárban csak kevés település kapcsán lehet ilyen térképeket fellelni, ezen a helyen egybegyűjtve is közöljük a települések neveit a jobb áttekinthetőség kedvéért: Aggtelek (Bm.T.246/554. XVIII.sz. vége), Ragály (Bm.T.246/554. XVIII.sz. vége), Alsószuha (Bm.U.45. 1781.), Bánréve (Bm.U.94. 1811.), putnoki járás (Bm.T.227. XIX.sz. eleje), Zádorfalva (Bm.U.744. 1825.). Kishont területén lévő falvakról levéltárunkban nem lelhetőek fel térképek.
A Borsod vármegyéhez tartozó települések közül a következőkről állnak rendelkezésre térképek: Szalonna (Bm.T.1781/1. 1787., Bm.T.178/2. XVIII.sz vége, Bm. T.178/3. XVIII.sz. vége); Szentjakab (Bm.T.160/1. XVIII.sz. vége, Bm.T.160/3. XVIII.sz vége, Bm.T.160/2. XIX.sz eleje; Martonyi (Bm.T.184/1. 1785., Bm.T.184/2. 1787., Bm.T.184/3. XVIII.sz. vége); Rakacaszend (Bm.T.167/1. XVIII.sz. vége, Bm. T.167/2. 1788.).
A forráskiadás használatát segíti a helységmutató és a tárgymutató, mely utóbbi igénybevételével a hidak, jelentősebb épületek, hegyek, magaslatok könnyebben fellelhetőek.
Az eredeti forrásból átvett szavak vagy mondatok, akár német vagy magyar nyelvűek, dőlt zárójelbe, míg az esetleges fordítói megjegyzések, kiegészítések gömbölyű zárójelbe kerültek. A szögletes zárójel az eredeti szövegben hiányos vagy nem olvasható részeket jelöli.
A német nyelvű eredeti leírást Barsi János fordította.
A forrásanyaggal kapcsolatban a következő műveket ajánlhatjuk tanulmányozásra:
Eperjessy Kálmán: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. Szeged, 1928.
Eperjessy Kálmán: Az első katonai adatfelvétel /1728–1785/ országleírásának forrásértéke. Agrártörténeti Szemle 1961/3–4.sz. 522–533. o.
Borbély Andor – Nagy Júlia: Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Budapest, 1932.
Csendes László: Az I. katonai felméréshez készült országleírás katonaföldrajzi és történelmi forrásértéke. Hadtörténeti Közlemények 1975/2.sz. 349 –
371. o.
Kéziratos térképek a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Levéltárban. Szerkeszette: Román János. Borsodi Levéltári Füzetek 2. Miskolc, 1971.
Földrajzi nevek a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Levéltár kéziratos térképein. Szerkeszette: Román János. Borsodi Levéltári Füzetek 6–9. Miskolc,
1977–1979.
Csorba Csaba: Borsod vármegye a XVIII. század végén. In: Borsod vármegye katonai leírása (1780–as évek).
Fordította: Barsi János. Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Levéltári Füzetek 31. Miskolc, 1990.
Csorba Csaba: Zemplén a XVIII. század utolsó harmadában. In: Zemplén vármegye katonai leírása (1780–as évek). Fordította: Barsi János.
Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Levéltári Füzetek. Miskolc, 1990.
Csorba Csaba: Abaúj-Torna vármegye a 18. század végén. In: Abaúj-Torna vármegye katonai leírása (1780-as évek).
Fordította: Barsi János. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek. Miskolc, 1993.
Barsi János
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
