Nagykanizsa – és a kora újkori Magyarország – egyik leghíresebb hőse Thury György. Neve összeforrt a város viharos történelmével, s a kanizsaiak emlékezetének élő legendájává, mitikus alakjává vált. Bár a lefejezett testét őrző sírhely máig feltáratlan, emléke erősen él a helybeliek történelmi tudatában: szobrok formázzák alakját, közterületek, intézmények. egyesületek és rendezvények, sőt torma és sör őrzik nevét és immár megzenésítve is hallható balladája.

Ennek köszönhetően napjainkra alakja szoborszerűvé vált. Egyre bővül a tetteit elmesélő legendárium, újabb és újabb mondák, sokszor alaptalan történetek szövődnek köré, és a szuperlatívuszok tömege elrejti a hús-vér embert. Ezért joggal merül fel a kérdés: ki is volt Thury György? Mit tudunk az ifjú éveiről és a családjáról? Hogyan került Kanizsára, s mit tett a kapitánysága alatt? Mitől lett pár éves kanizsai tevékenysége ilyen szerves része a település emlékezetének, és hogyan lett a város hőse? Hol rejtőzhetnek földi maradványai, mi lett a családja későbbi sorsa, s milyen hiteles leírásokat és ábrázolásokat ismerünk róla? Azaz összefoglalóan hogyan fonódik össze Thury György élete és Kanizsa történelme?

A törökverő kapitány halálának 450. évfordulóján e kötetben ezekre a kérdésekre keresünk választ. Történetünk messze északon, Hont vármegyében kezdődik, ahol megismerkedhetünk Thury családjával, ködbe vesző ifjúságával és első hadi sikereivel. Felidézzük élete egyik legnagyobb diadalát: Palota várának hősies megvédését, majd megérkezünk utolsó éveinek fő színhelyére, Kanizsára. Kiderül, hogyan nézett ki a korabeli város és a vár, kik lakták, s milyen viszonyok között tevékenykedett itt Thury. Ezt követően megismerhetjük, hogyan állt helyt az oszmán hadak által szorongatott végvár élén a kapitány, milyen stratégiát alkalmazott az oszmánokkal szemben, s mit tudunk a haláláról? Megpróbálunk fényt deríteni mára eltűnt sírja hollétére, családja további sorsára, s végül megnézzük, hogyan lett Thury Várpalota hőse, valamint igazi „kanizsaikum”.

A kutatáshoz az eddigi gazdag szakirodalmat, valamint új forrásokat is csatasorba állítunk, amelyek közül több a mellékletben is helyet kap. Kanizsa korabeli történetéről sok kiváló munka született, így e témákat csak a kapitány élete szempontjából szükséges mértékben tárgyalom. Igyekeztem viszont az eddig kevés figyelmet kapott területekről részletesebben szólni.

A kötet ötlete 2018-ban született meg. Elkészítéséhez az elmúlt évek során sok segítséget kaptam. Külön köszönettel tartozom a THÚRY GYÖRGY MÚZEUMnak és SZÁRAZ CSILLA igazgatónőnek, a kötet lektorálásáért, valamint a sok értékes tanácsért és észrevételért BAGI ZOLTÁN PÉTERnek, VÁNDOR LÁSZLÓnak és ALEXA PÉTERnek, a latin és német nyelvű források feldolgozása kapcsán kapott segítségért pedig TUHÁRI ATTILÁnak és ORSÓS JULIANNÁnak. A kutatás során kapott segítségért elsősorban BORBÁS BENJÁMINnak, HARAMZA MÁRKnak, HOHL ZOLTÁNnak, KUNICS ZSUZSANNÁnak, MIKÓ-BARÁTH FRANCISKÁnak, SZALAI BÉLÁnak, SZOVÁK MÁRTONnak, OROSS ANDRÁSnak, TUSOR PÉTERnek, VIRÁG BALÁZS-nak, valamint édesapámnak és feleségemnek, KANÁSZ JÓZSEF-nek és KANÁSZ-BELLOVICS ZSÓFIÁnak tartozom köszönettel. A kötetet a THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA, az MTA-PPKE FRAKNÓI VILMOS RÓMAI TÖRTÉNETI KUTATÓCSOPORT (ELKH) és a MAGYARSÁG-KUTATÓ INTÉZET, valamint az EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚNKP-18-3-I-PTE-305. kódszámú ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁnak támogatásával készült.

E munkát elsősorban azoknak a kanizsai olvasóknak ajánlom, akik szívesen megismerkednének a kapitány életével és tetteivel, s ezáltal szűkebb pátriájuk történetének egyik legkülönlegesebb alakjával. Mindazonáltal a munka a kanizsai és Thury-kutatások ösztönzését is szolgálja, így részletes jegyzetapparátus került bele. Emellett egy bőséges melléklet is helyet kapott a kötetben, amelyben Thuryról, valamint Kanizsáról olvasható több korabeli, eleddig jórészt még publikálatlan forrás. Mivel a kötet részletesen foglalkozik Thury emlékezetének bemutatásával, ezért a melléklet végén egy válogatás is helyet kapott a hős kapitányról szóló irodalmi alkotásokból, amelyek felölelik az elmúlt 450 esztendőt, s különleges folytonosságot képeznek napjaink és Thury kora között.

Bár a jövő még számtalan feltárandó forrást tartogat a további kutatások számára, azonban reményeim szerint a neves évfordulóra méltó módon állítunk emléket e kötettel, nem feledve a névtelen deák Thury halála után írt sorait:

„Én nem vagyok elég, hogy megmondhassam, Vitézségét hogy előszámlálhassam,
Csak a harmadrészen is megírhassam, A hallgatóknak elibe adhassam.”