Kronologikus hadtörténet 3 – Újkor 1900-ig – Könyvek
KÁROLYI : Buda és Pest visszavívása 1686-ban (előszó)
1886
IKOR Budapest főváros megtisztelő megbizását, jelen
monografia elkészítésére, elvállaltam, már akkor tisztában voltam azzal, hogy föladatomat csupán localis, vagy akár legelső sorban localis szempontból
fölfognom nem szabad. S mikor az anyaggyűjtés munkájához hozzáfogtam, a gazdag bécsi, berlini és párizsi állami levéltár ezer meg ezer irata arról
győzött meg, hogy az 1686-diki hadjárat és így Buda ostroma elmaradásának vagy létrejöttének kérdése majdnem kizárólagosan foglalkoztatta a nemzetközi politika
intéző köreit Bécsben úgy mint Madridban, Konstantinápolyban úgy mint Párizsban, Rómában úgy mint Berlinben s Velenczében úgy mint Varsóban. Természetes dolog
volt hát, ha az ostrom története előtt az ostrom, a hadjárat létrejöttének történetét is megirtam s kiterjeszkedtem mind arra a mi előmozdítá
vagy akadályozá a Keleten és Nyugaton, itthon és a külföldön Buda visszavívását. Meg kelle az olvasót ismertetnem a török birodalom békét óhajtó törekvéseivel,
XIV. Lajosnak Lipóthoz, a portához és Tökölyhez való viszonyával, a bécsi udvar béke- és háborúpártja küzdelmeivel s e küzdelmek okaival s következményeivel.
Nem csak megemlítenem, hanem bővebben is kelle tárgyalnom a Német birodalom hadi segélye végett való alkudozásokat, mert ezektől függött első sorban
az 1686-diki hadjárat sorsa. Nem volt szabad ignorálnom Lipót pénzügyi helyzetét s vele kapcsolatosan a pápa liberalitására ki kelle terjeszkednem. Foglalkoznom
kellett a belpolitikai viszonyokkal s ki kellett emelnem azokat az óriási anyagi áldozatokat, melyeket a magyar föld hozott a szabadító hadjáratok sikere
előmozdítására s melyek nélkül a hadvezérek genieje s a külföldi segitség mitsem ért volna.
Megengedem, sőt készséggel bevallom, hogy itt-ott tán mélyebben bele mentem a részletekbe, mint szükséges volt volna, hogy ez az aránytalanság a kép, mint
művészi egész harmoniáját zavarja. De mentségemre a kritika ellen, melynek igazat adok, legyen szabad azt fölhoznom, hogy szabott határidőre dolgoztam
óriás anyaggal s nem volt időm az aránytalanságok elsimítására, a hosszúra nyúlt részletek átdolgozására.
A mi forrásaimat illeti, ki kell jelentenem, hogy művem politikai részéhez a nyomtatott irodalom igen szegény; az ostrom történetéhez
azonban az egykorú nyomtatott irodalom igen gazdag. Nekem sem az egyik, sem a másik körülmény nem vált előnyömre. Mert a hol szegény volt az
irodalom, ott azért kelle a levéltárak actáinak ezreit meg ezreit átkutatnom, hogy világos képet nyerjek az európai politikai helyzetről. A hol pedig —
az ostrom történeténél — gazdag irodalom kinálkozott, ott azt a sajnos tapasztalást tettem, hosszú fáradság után, hogy kevés kivétellel a sok egykorú könyv
hitvány, haszontalan, föl nem használható lom.
És így kénytelen voltam azt tenni, a mit különben örömest tettem, hogy t. i. a levéltárak eredeti, kiadatlan irathalmazai alapján építsem föl a monografia
épületét.
A politikai részhez a bécsi, berlini állami levéltárak, a párizsi külügyminiszteri meg a bécsi udv. kamarai és a hadi levéltár szolgáltatták adataimat s Fraknói
apátkanonok úr szivességéből — a miért ezennel őszinte köszönetet is mondok — Buonvisi bécsi nuntiusnak a vaticani levéltárból merített
nagyon értékes correspondentiája. Nem szükség hangsúlyoznom, hogy a bécsi kútfők közül különösen a velenczei követ sürgönyei (Dispacci di Germania), a
berliniek közül Schmettau brand. követ bécsi jelentései, a párizsiak közül pedig de la Vauguyon bécsi franczia követ és Girardin portai franczia követ jelentései
a legfontosabbak.
Magára az ostromra vonatkozólag főforrásaim — eltekintve természetesen Károly lothr. herczegnek Röder által kiadott, ismeretes naplójától — a
következők:
1. Egy Főjelentés az 1686-diki campagneról, melyet a lothringiai herczeg egyik főhadsegéde, talán gr. Lamberg, a főhadiszállás iratai,
naplói alapján szerkeszte s mely a legtöbb esetben magyarázatot nyújt ott, a hol más kútfő cserben hagy vagy nem eléggé világos. Egy gondolkodó, a motivumokkal
ismerős főnek retrospectiv irata az, melyet, ha itt-ott egy-egy jelentéktelen datumra nem is ügyel, érdemesnek tartottam főforrásúl elfogadni.
Kiadatlan s a bécsi áll. Ltár lothringeni osztályában található.
2. Egy napló-féle, melyet a főhadiszálláson vezettek s mely a hivatalos hadi bulletinek szerepét játszá. Czíme Journaux des Campagnes de Charles V de
Lorraine, szintén a bécsi áll. Levéltár lothringeni osztályában.
3. A bajor hivatalos napló, melyet a bajor főhadiszálláson vezettek s melynek másolata a bécsi hadügyminiszteri levéltárban van.
4. Henrik szász herczeg, brandenburgi ezredes naplója, a berlini áll. Ltárban.
5. Nagy csomó melléklet Schmettau politikai jelentéseihez. E mellékletek mind a budai táborból valók s noha nagyobb részüket ismeretlen tudósító irta,
mindamellett főfontosságú kútfők. Van köztük nehány levél gr. Taaffe altábornagytól s Schöning brand. vezértől. — A mellékletek másolatai a
berlini áll. Ltárban.
6. Grimani Ferencz velenczei tisztnek, a ki hivatalos küldetésben vett Buda ostrománál részt, jelentései a köztársaság bécsi követéhez; eredetijei a Dispacci di
Germania 1686-diki kötetéhez mellékelve Bécsben az áll. levéltárban.
7. Doria di Cirié és Vittorio Tarini di Consombrato savoyai tisztek jelentései. Doria egyenest II. Victor-Amadeo savoyai herczeghez irja valóban kitünő
jelentéseit; Tarini egy magas állású egyénhez, kit nem nevez meg, de excellentiás úrnak czímez. Mind a két savoyai tiszt hivatalos küldetésben volt Buda alatt.
— Jelentéseiket Thallóczy Lajos barátom födözte föl a turini állami levéltárban s az ő közbenjárására kaptam meg. Fogadja értük szives köszönetem.
8. Du Héron és Cormaillon, bajor szolgálatban levő franczia tisztek különösen nagybecsü jelentései a párizsi külügyi levéltár Autriche osztályában.
9. Rabatta és Dünnewald cs. tábornokok és másoktól egy-két, de igen fontos levél herczeg Dietrichstein Ferdinánd csász. főudvarmesterhez Buda alól; a
herczeg Dietrichstein-féle nicolsburgi levéltárból. Fogadja a szivesen megadott engedélyért ő Herczegsége, a nicolsburgi uradalam birtokosa,
Mensdorff-Dietrichstein herczegasszony őszinte köszönetem.
Ezek volnának a legfőbb források; rajtok kivűl egy igen nagy csomó másodrangú kútfőt illető helyén megemlítek.
A ki e monografiát olvassa, látni fogja, mily csekély szerepet juttathatok benne a magyaroknak. Nagy baj az, de teljesen ártatlan vagyok benne. Mert mit
csináljon a magyar historicus, ha az ország legelőkelőbb s az ostrom alatt legelső szerepet játszó családok levéltáraiban semmi följegyzés nem
maradt fönn? A Történelmi Társulat magáévá tette ez ügyet s különösen buzgólkodtak Szilágyi Sándor és Thaly Kálmán urak — kiknek hálás köszönetem nem tudom
eléggé kifejezni; de sem az Eszterházy-család kismartoni, sem a hg Batthyány-család körmendi, sem a hg Pálffy-család pozsonyi s a teanói ág stübingi, sem a gr.
Zichy-család zsélyi, sem a gr. Csáky-család lőcsei sem a báró Sennyey család levéltárában nem tudtunk valami jó forrásra akadni. Azt a mit a körmendi levéltár
nyújtott, azt a keveset becsületesen fölhasználtam.
A monografia illustratiói gondozását Szilágyi Sándor úr volt szives elvállalni. A ki tudja mennyi gonddal, fáradsággal, utánjárással jár az, az fogja csak
megitélhetni, hogy mily igaz hálával tartozom Szilágyi Sándor úrnak úgy ezért, mint azért a sok oldalú támogatásért, melyben részesíteni engem kegyes volt.
De nem mulaszthatom el Gerlóczy Károly polgármester úr, az ünnepély-bizottság elnöke iránt is ép oly őszinte hálámat kifejezni; az ő jóakarata,
az ő istápolása nélkül ez a munka bizonyára nem látott volna napvilágot.
Fogadják őszinte köszönetem ezenkívül a bécsi, berlini, párizsi levéltárak igazgatóságai; Ő fölsége hitbizományi könyvtárának igazgatója Becker udv.
tanácsos, és őre dr. Karpf urak; Lanfranconi Aeneas mérnök úr nagyban kizsákmányolt szép gyűjteményeért és dr. Darányi Ignácz orsz. képviselő úr;
továbbá Bunyitai Vincze és Kudora Károly urak, aztán Thallóczy Lajos, Fejérpataky László, Majláth Béla és Szádeczky Lajos barátaim s végül különösen fogadja meleg
köszönetemet dr. Lampel József barátom és collegám, a ki e monografia mellékletei gyanánt szolgáló négy térképet műkedvelő, tehát nem cartograph létére,
hozzám való barátságból oly pontos lelkiismeretességgel készítette el.
Irtam Bécsben, 1886. augusztus havában.
DR KÁROLYI ÁRPÁD.
