Kars magyar hősei (előszó)
Előszó
Benkő Tibor
honvédelmi miniszter
Tisztelt Olvasók!
„Tempora mutantur” (változnak az idők) – tartja a latin mondás, ám szerencsére van, ami nem változik, mert nem kell, hogy változzon, különben sokkal értéktelenebb lenne a világ és benne kevesebb az emberség. Vannak örökérvényű értékek, amelyek állandósága megkérdőjelezhetetlen, hiszen az emberek minden időben és minden korban elismeréssel adóztak a hazájuk függetlenségéért küzdő vagy más nemzet szabadságvágyát támogató és segítő, a jó ügyért és nemes eszméért szolgáló, akár az életüket is áldozó emberek erkölcsi nagysága előtt.
Ezt az eszmét képviselték Ők is, a karsi magyar katonai hősök, akik életművét immár kiállítás és kiadvány is őrzi. Nagyszerű gondolat, amely mindezt megteremtette és sokak elkötelezett, hozzáértő munkája, amely megvalósította.
1849. augusztus 13-án a Világoshoz közeli szőlősi mezőn a Görgei Artúr vezette sereg letette a fegyvert, a honvédség kezén lévő várak sorra kapituláltak. A magyar nemzet történetének egyik legmeghatározóbb és legnagyszerűbb szabadságharcát leverték. A császáriak megkezdték a megtorlást. Ezrek menekültek Haynau haragja elől, családjukat, javaikat hátrahagyva, szívükben a veszteséggel, csalódottsággal és a reménytelenséggel. Nehezen találtak menedékre, ám Abdulmedzsid szultán – dacára az orosz cár fenyegetésének –- befogadta őket. Így lett az Oszmán Birodalom több ezer menekült átmeneti vagy végleges otthona.
E kiadvány és a kapcsolódó kiállítás célja emléket állítani azoknak a török emigrációba kényszerült honfitársainknak, akik Kars védelmében együtt küzdöttek a török katonákkal az orosz hadsereg ellen. Közülük kiemelkedik Guyon Richárd, Kmety György és Tüköry Lajos. A történelem során sokszor bebizonyosodott. hogy a magyar honvéd nem fut el, ha baj van Méltán írta Petőfi Sándor, hogy „Isten után legszebb és legszentebb név a honvéd-nevezet”. A magyar szabadságharcosok Kars védelmében is kitűntek helytállásukkal. Ahogyan felesküdtek negyvennyolcas honvédnak, „... kötelességemet mindig pontosan és híven teljesíteni fogom”, úgy cselekedtek a török honban is. Az Orosz Birodalom elleni küzdelem megerősítette bennük a hitet, hogy újra lehet magyar szabadságharc, van remény Magyarország függetlenségére. Ma már tudjuk, hogy ez nem így történt. Tetteik és hősiességük emlékén azonban ez mit sem változtat.
Tisztelt Olvasók!
A magyar és török nép gyökerei messzire nyúlnak, melyből közös múltunk több évszázadot s felölel. Ez a közös út nagy hatást gyakorolt mindkét nép életére, kultúrájára, történelmére, nyelvére, noha ez az együttélés nem mindig volt zökkenőktől mentes. A két nép között azonban mindig voltak olyan események, melyek szövetségessé tették őket. Ennek bizonyítéka, hogy a század végén Thököly Imre fejedelem török földön talált menedéket, hasonlóan a 18. században II. Rákóczi Ferenc és kísérete. A magyarok sem voltak hálátlanok, hiszen honvéd emigránsaink hősiesen harcoltak az oszmán hadseregben, Széchenyi Ödön és munkatársai megalapozták a modern isztambuli tűzoltóságot, Kovách Aladár az első isztambuli mentőállomás megalapításában vett részt, míg az 1920-as évektől magyar mérnökök segítették a török építészet, vízgazdálkodás vagy meteorológia fejlesztését. Napjainkban a török-magyar kapcsolat ismét erős, többek között a tudományos, gazdasági és a kulturális életben, valamint a kereskedelemben és az oktatás területén, hiszen több száz török diák tanul hazánkban. A két ország között 2016-ban köttetett Barátsági Szerződés ugyancsak bizonyítja, hogy túl lehet, sőt, túl kell lépni a történelmi viszályokon annak érdekében, hogy együtt, kölcsönös megbecsülésben gyarapodjunk.
A Török Köztársaságban számos, magyarokhoz köthető építészeti, szellemi és kulturális emlék található. Mindezek sorát a Kaukázus déli lábánál elterülő Kars városa 2021-ben egy újabb kiállítás megnyitásával gyarapítja, melyért köszönettel tartozunk. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy a katonák egy nagy családhoz tartoznak. Ez a család nem feledheti egyetlen hősét, egyetlen elhunytját sem. Ahol az emberek összefognak, ott a múltjukat nem feledik, ahol az emlékeket féltőn óvják, ott a felejtés sosem győzhet.
Tisztelettel és szeretettel ajánlom e kiadványt a kedves olvasóknak.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
