KISS : A mohácsi csata (előszó)
Az elmúlt 450 év alatt igen sok tanulmány, történelmi munka jelent meg a mohácsi csatáról. Sok vita is folyt és folyik napjainkig is. Mi e kis munkánkkal segítséget kívánunk adni a csata, illetve csatatér jövendő kutatóinak. Leírásunkban nem tudományos igazolásokat tárunk az olvasó elé, hanem olyan adatokat, dokumentumokat szeretnénk ismertetni, melyek nagy része eddig ismeretlen, vagy kevésbé ismert volt.
Munkánkkal szeretnénk emléket állítani azoknak a mohácsi dolgozóknak, akiknek e kis leírás legújabb adatait köszönhetjük. Népszerűsíteni is kívánjuk a helytörténeti kutatásokat. Bizonyítani szeretnénk, hogy a szűkebb hazájukat szerető munkásemberek is tudnak értékes adatokat adni a tudomány számára. Közülük is elsősorban Szücs Józsefnek köszönhetünk sokat, aki 30 év óta, minden szabad idejét a csatatéren tölti, képezi magát. Példaképe annak a kiváló munkásnak, aki nemcsak saját szakmájában, hanem más vonalon is hasznosat tud alkotni. Módszere, hogy a leírt adatokat a valósággal egyezteti. Neki köszönhetjük az alábbi megtalált dokumentumokat, melyek nagy részét régészeink már fel is tárták:
Lajmér, (a török alatt elpusztult falu, dr. Papp László tárta fel.)
Csatatéri tömegsírok, (szintén dr. Papp László ásta ki 1960-ban. E két sír köré építették a csodálatos szépségű Csatatéri Emlékparkot 1976-ban.)
Az országban talált egyik legnagyobb népvándorláskori temető a csatatér szélén, mely a honfoglalás utáni településekkel folytatódik északi irányban. 1970 óta napjainkig is végzi a feltárását dr. Kiss Attila neves régészünk.
Az egykori római limeshez tartozó Altinum maradványainak megtalálása is nevéhez fűződik. (A Nemzeti Múzeum igazgatója végzett ásatásokat e területen.)
Legfontosabbnak tartjuk azonban az általunk Földvárnak tartott, a mohácsi csatában oly fontos szerepet játszott, elpusztult község megtalálását.
A legfontosabbakat említettük csak meg. E község és a több mint tíz eltűnt falu leírását a közeljövőben maga Szücs József végzi el.
Tóth Antal buzgó segítőtársként működött közre minden leletmentő ásatásnál.
Salga István is nagy lelkesedéssel végzi a város helytörténetének gyarapítását.
Pávkovics István és Jáksics Mátyás mohácsi munkások segítették a csatatér jugoszláviai részét megismerni. Munkásságukkal nemcsak eddig ismeretlen dolgokat tudtunk megtalálni, hanem a magyar—jugoszláv barátságot is elmélyítettük.
Köszönetet kell mondanunk Topic Bozo jugoszláv állampolgárnak, aki az egykori híres török templom maradványait mutatta meg.
Ugyancsak hálával tartozunk Baranyai S. Júliának, a Vörösmarti (Zmajeváci) Múzeum vezetőjének, valamint Pataki Andrásnak, a Laskói (Lug-i) Általános Iskola igazgató helyettesének, akik egyrészt a török drávaszögi vonulásával, valamint az eszéki hidakkal kapcsolatban adtak fontos adatokat.
Ezúton mondunk köszönetet Bartók Sándornak, az ÉPSZÖV technikusának, aki a térképek rajzolásával tette szemléletesebbé munkánkat.
Megköszönjük Debreczeni Lajosnak, a Mohácsi 502. sz. Radnóti Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatójának, hogy segítséget nyújtott éveken keresztül helytörténeti kutatásainkhoz.
Mohács, 1978. augusztus 29-én.
KISS BÉLA,
a Mohácsi 502. sz. „Radnóti Miklós” Ipari
Szakmunkásképző intézet és Szakközépiskola
tanára, honismereti szakkörének vezetője
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
