KOROKNAY : Kállói kapitányok (bevezetés)
Koroknay Gyula Nyíregyházán született 1918-ban. A helyi királyi katolikus gimnáziumban érettségizett, kiváló latinos volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte latin-francia szakon, de mivel érdeklődése a múlt emlékei felé fordult, elvégezte a művészettörténet és az olasz szakot is.
1941-ben Nyíregyházán, régi iskolájában kezdett tanítani. A második világháború idején katonaként szolgált, az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. Nyíregyháza több iskolájában, így a Kossuth Lajos és a Vasvári Pál Gimnáziumban tanított. 1975-től 1980-ig, nyugdíjazásáig a Jósa András Múzeumban művészettörténészként dolgozott.
Még tanár korában feltérképezte Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza műemlékeit, képzőművészeti és építészeti tárgyú publikációi jelentek meg. Kutatásokat végzett a megyei levéltárban, ahol jól boldogult a másoknak megfejthetetlen 16–17. századi latin nyelvű iratokkal. Látókörébe került Szabolcs megye török kori végvára, a kállói vár, amelynek alig maradt nyoma, és emléke is elhalványult.
Ezeknek a nyomoknak a felderítéséért, ennek az emléknek az ébrentartásáért az utóbbi fél évszázadban Koroknay Gyula tett a legtöbbet.
1961-ben jelent meg alapvető tanulmánya: „A kállói vár”, majd ugyanez a dolgozat A nagykállói járás múltja és jelene című kötetben is közlésre került „ Kállói egykori vára” címen. Írásában a vár építésének körülményeit, a róla készült ábrázolásokat, metszeteket vizsgálta és adta közre. Nagyvonalakban végigkísérte az erődítmény fennállásának történetét.
Koroknay Gyula az 1980-as években tért vissza kállói témájához. E tárgyú kutatásai – amelyek talán soha nem szüneteltek teljesen – kiszélesedtek, a várral kapcsolatos minden, forrásokban fellelhető mozzanatra kiterjedtek. A 17. századi történetírók munkáiból, régi feljegyzésekből, levéltári iratokból dolgozott. Összegyűjtött anyagát a vár kapitányainak személye és működése köré rendezte. Ezek életútját, kállói tevékenységét ismertette, vázolta családi és politikai kapcsolataikat. Az 1570–1630 közötti időszakra vonatkozó írásait a Szabolcs-szatmári Szemlében tette közzé.
Őfelsége kállói végháza 1570-1610.
Szabolcs-szatmári Szemle, 1986/2. 168–178. ; 1986/3. 294–306.
Lónyay András, őfelsége kállai őrségének és várának főkapitánya (1609–1619)
Szabolcs-szatmári Szemle, 1987/2. 193–208.
Nyáry István
Szabolcs-szatmári Szemle, 1988/1. 33–40.
Koroknay harmadik „kállói korszaka” az 1990-es évekre esik, amikor Dr. Németh Péter és mások biztatására folytatta a kállói kapitányok történetének megírását. A részletes feltárással 1680-ig jutott, a vár utolsó éveinek feldolgozását már nem végezte el.
Az elkészült kéziratot a megyei levéltárra hagyta. Úgy látszott helyesnek, hogy egy kötetbe rendezzük a kállói kapitányokról szóló, a Szemlében már megjelent és a még kiadatlan kéziratrészeket.
A gazdag forrásanyagra épülő, kultúrtörténeti érdekességeket tartalmazó kötet nemcsak Kálló várának, hanem tágabb környezetének is mindeddig kevéssé ismert és sajátos szempontból láttatott kora újkori történetét foglalja magába.
Megjelentetését Nagykálló Város Önkormányzatának támogatása tette lehetővé.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
