A magyar testőrségek névkönyve : 1760–1918 (előszó)
A királyi elhatározásokkal felállított magyar testőrségek története három időszakra oszlik. Az első a magyar nemes testőrségé 1760–1850, a második a magyar királyi nemesi testőrségé 1867–1918, a harmadik pedig a magyar királyi darabont testőrségé 1904-től ugyancsak 1918-ig.
A testőrségi névkönyv összeállításának célja, a Magyar Királyi Hadilevéltár, valamint a Magyar Királyi Országos Levéltár (a magyar kancelláriai és helytartótanácsi, továbbá az erdélyi kancelláriai iratok) anyagának felhasználásával közzétenni egyrészt, a felvételt ajánló törvényhatóságok útján a magyar nemes testőrséghez kerültek életrajzi és nemességi adatait, másrészt az ajánlottak, de fel nem vétettek névjegyzékét. Ugyanez a cél – de ajánlások nélkül – a magyar királyi nemesi és a magyar királyi darabont testőrségéknél is. A testőrségi intézmények történetét csak általánosságban és nagy vonásokban ismertetem.
A magyar nemes testőrségről fennmaradt és az első időkben meglehetősen rendszertelenül vezetett, nevekben elírt jegyzőkönyvekben és iratokban, az első gárda hadseregbeli és polgári életből felvett tagjaira vonatkozó feljegyzések igen fogyatékosak. Az első gárda névsorának összeállításánál a polgári életből bekerülteket ajánló hatóságok megjelölése, a gr. Rhédey-család levéltárában elfekvő jegyzék, többé-kevésbbé megbízható adatai alapján történt. Ezek helyessége a Magyar Királyi Országos Levéltárban őrzött „Litterae Comitatuum” között található, azonban sajnos hézagos vármegyei felterjesztésekből és a későbbi ugyancsak kancelláriai anyagból (1780:6226. sz.) a lehetőség szerint ellenőriztetett. Általában az ajánló hatóságokra és az ajánlottakra vonatkozó adatok a Magyar Királyi Országos Levéltár kancelláriai anyagában oly hiányosak (pl. 1785–1790 vagyis hat éven át nincs testőrségi irat; a vármegyék által felterjesztettek összesített ajánlási jegyzékei pedig mind ki lettek selejtezve), hogy a kétségtelen megállapításokra irányuló minden törekvés ellenére, tévedések előfordulhatnak. A hiányok egy töredékét az 1785., 1786., 1787. és 1790. évekből, sikerült azonban részben a Magyar Királyi Hadilevéltár névjegyzékeiből, részben pedig a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárából pótolni. A feltétlen bizonyosság elérhetését különben megnehezíti az is, hogy egyeseket több vármegye ajánlott és függetlenül a származási helytől, nagyon sok esetben a családi birtokviszonyok, a folyamodónak vagy atyjának állása, az akkori lakóhely és még számtalan egyéb mellékkörülmény döntő tényező volt az ajánlásnál. Végül a hadseregből a gárda szervezésekor kiválasztott testőröket a hadvezetőség ajánlotta, a tisztikar tagjait pedig mindenkor közvetlenül az uralkodó nevezte ki s így ezeknél legfeljebb csak az volt kinyomozható, hogy melyik vármegye családai közé tartoznak.
Az életrajzoknál, a gárdai szolgálattal kapcsolatban csak a főbb események közlésére szorítkoztam, mivel a teljesen aprólékos kidolgozás, az anyag terjedelmét minden különösebb érték nélkül, túlzottan megnövelte volna. A csupán évszámmal és helynévvel közölt születési adatok fenntartással használandók, mert úgy a testőrségi állomány kimutatásokban, mint az áthelyezési lajstromokban, többnyire nem a születési év, hanem a felvétel alkalmával (bizonyára bemondás alapján) bejegyzett életkor és születési hely (esetleg az akkori lakhely) van feltüntetve és sokszor bizony mindkettő téves. Ennek dacára, még a röviden és töredékesen közölt életrajzok is, útbaigazításul és kiindulópontul szolgálnak, a további családtörténeti kutatásokra.
A nemesség igazolására, főleg a XIX. századig, a gárda megalakulását pár évvel megelőző 1754/55. évi országos nemesi összeírást használtam. A gárdisták származási adatait igyekeztem is, hol genealógiát közölni tudtam, azt legalább az akkor élt elődig felvinni. Az ott még nem található, valamint az előbbi és későbbi időszakra szükséges bizonyítékokat pedig, különböző forrásokból merítettem. Azonban előfordult több esetben, hogy a gárdista ismeretlen vagy még ismert származása dacára, családjának nemessége ezidőszerint nem volt bizonyítható.
Hasonló szempontok és irányelvek alapján készült a magyar királyi nemesi (utóbb már csak magyar királyi) valamint a magyar királyi darabont testőrség névkönyve is azzal a különbséggel, hogy a magyar királyi nemesi testőrségnél ugyan kimondott, de a valóságban egyáltalán nem érvényesülő, a magyar királyi darabont testőrségnél pedig már ki sem mondott nemesi jelleg hiánya folytán, a nemességi adatok természetszerűleg még szórványosabbak.
Végül nem mulaszthatom el köszönetem mindazoknak ezúton is kifejezni, akik munkám összeállításában segíteni szíveskedtek.
Daróczy Zoltán m. kir. kormányfőtanácsos úrnak, a páratlanul álló családtörténeti gyűjteményéből átengedett feljegyzésekért;
Dr. vitéz Timon Béla alezredes úrnak, a kapott útbaigazításokért és mindenkori támogatásáért;
Dr. vitéz Ákosfalvi Szilágyi László miniszteri titkár úrnak, az erdélyi származású gárdistákra vonatkozó adatokért;
Dr. Főglein Antal orsz. főlevéltárnok, dr. Sümeghy Dezső sopronvármegyei, dr. Fára József pestvármegyei főlevéltárnok és Marikovszky Zoltán uraknak, a megejtett kutatásokért és közlésekért;
K. László József m. kir. honv. igazgató-tanár úrnak pedig, a tárgy alapos feldolgozásával megirt ismertető közleményeért, melyben a régi testőrkorszak életrekeltésével, az általam közölt meglehetősen egyhangú és száraz adathalmaz anyagát, színessé és közvetlenné tenni fáradozott.
Budapest 1939.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
