Minden idők egyik legkiválóbb magyar huszártisztje, báró felsőkubini Meskó József altábornagy, a 7. számú Liechtenstein-huszárezred egykori parancsnoka az 1810-es évek első felében vetette papírra életének történetét német nyelven, 1762-es születésétől kezdve egészen az 1813. augusztusi drezdai csatáig. Visszaemlékezései révén mintegy testközelből ismerhetjük meg a Mária Terézia Katonai Rend lovag-, illetve parancsnoki keresztjét is elnyerő „vitéz hazánkfia” nagyszerű pályafutását és különleges életútját, egyúttal személyes jellegű betekintést nyerhetünk a 18–19. század fordulójának mozgalmas és regénybe illő háborúiba.

A Károli Gáspár Református Egyetemen működő huszártörténeti kutatócsoport vezetője, Réfi Attila által lefordított és sajtó alá rendezett önéletírás jelentőségét növeli, hogy a francia háborúk magyar tábornokainak tollából fennmaradt csekély számú visszaemlékezés közül nem csupán ez a legterjedelmesebb, de egyúttal az első, amely magyar nyelven megjelentetésre kerül.