PLIHÁL : Kard és térkép (ajánló)
A történelem időbeli földrajz, a földrajz pedig térbeli történelem, és mindkettő lejegyzője a térképírás. „A térkép megkísérli a teret és a helyet egzaktul egy nevezőre hozni, olyan egyezményes jelekkel, ahogy a hangjegy egzaktul leírja a zenét. A térkép mindenesetre a civilizáció három legnagyobb alkotása közül az egyik, mert geometrizálni tudja a helyet, és arculattá tudja tenni az ábrát” – írta Hamvas Béla.
A középkori Magyar Királyság a mohácsi vereség után megsemmisült, pár évtized alatt hosszú időre három részre szakadt: Habsburg-uralom alatt a Magyar Királyságra, oszmán oltalom alatt az Erdélyi Fejedelemségre, a török által elfoglalt területeken pedig az oszmán hódoltságra. A hódoltatott terület még a békés időszakok alatt is, egészen 1683 őszéig folyamatosan gyarapodott. Hazánk Mohács előtti területi állapota csak a felszabadító háborúk után, a pozsareváci békével állhatott helyre. Magyarország hódítók elleni harca a kereszténység közös ügyének számított, így volt érdeklődés a másfél évszázad alatt időről időre fellángoló hadi események hírei iránt – s ennek kielégítésére a legalkalmasabb tájékoztató kiadványok a térképek voltak.
E kötetben – illetve az ELTE által készített online mellékleten (http://lazarus.elte.hu/kardesterkep) – közel 100, hazánkról készült térkép kapott helyet. A térképek közötti kapcsolatok bemutatása nyomán feltárul az a korabeli információscsatorna-rendszer is, amely az e művek szerkesztőit segíthette.
Sir Winston Churchill szavaival ajánlom e könyvet a hazánkról készült régi térképeket kedvelők, valamint a történelem és történeti földrajz iránt érdeklődők figyelmébe: „Mennél távolabbra néz vissza az ember, annál messzebbre lát előre.”
KLINGHAMMER ISTVÁN
akadémikus
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
