RÉFI : Császári-királyi karabélyos és vértes törzstisztek a francia háborúk idején (ajánló)
1. kötet
Réfi Attila jelen munkájában két, eltérő jelentőségű és súlyú, de egyaránt a császári-királyi elit katonasághoz számító, Magyarországon kevéssé ismert nehézlovas csapatnem törzstisztjeinek bemutatását tűzte ki célul a francia forradalmi és a napóleoni háborúk időszakára vonatkozóan.
A páncélos lovagok utódaiként, a vértesek a Habsburg-haderő egyik meghatározó csapatnemét alkották a 17. század elejétől egészen a 19. század második feléig. A lovasított lövésznek számító karabélyosok ugyanakkor csupán rövid életű, átmeneti csapatnemnek bizonyultak a 18. század második felében.
Bár hadkiegészítésük alapvetően az osztrák–német örökös tartományokból és a Vencel-korona országaiból történt, vizsgálatuk magyar szempontból sem érdektelen. Egyrészt a közös, császári-királyi hadsereg fontos alkotóelemei voltak, másrészt tisztikarukban jó néhány magyar, illetőleg magyarországi származású személy is szolgálatot teljesített. Nem utolsósorban pedig gyakran állomásoztatták őket a magyar korona országaiban, így sok esetben szoros kötődés jött létre, illetve erőteljes kulturális transzfer zajlott le az egyes ezredek katonái, főként természetesen a tisztikar, valamint a helyi társadalom között.
Nem utolsósorban pedig a vértes, illetve karabélyos törzstisztek vizsgálata egyúttal magában rejti a tipikusan magyar lovas csapatnemmel, a huszársággal, illetve utóbbi törzstiszti karával történő további összevetés lehetőségét is.
2. kötet
A császári-királyi nehézlovasság, a karabélyosok és a vértesek francia háborúk alatti törzstiszti karát feldolgozó munka 2015-ben megjelent első kötete a történeti áttekintésen túl a két csapatnem ezredeiben szolgálatot teljesítő törzstisztek közül az ábécérend szerinti első 80 életrajzát tartalmazta. Jelen, befejező kötet ugyanakkor a fennmaradó 128 fő pályafutását veszi sorra.
Elit alakulatok lévén, a karabélyosok és a vértesek törzstisztjeinek életpályái gyakran messze túlmutatnak a két csapatnem történetének keretein. Megállapítható ugyanis, hogy a Habsburg-haderőben a hadvezér-utánpótlás egyik melegágya a vértesek tisztikara volt. Így több, a francia háborúk időszaka, sőt esetenként későbbi korszakok szempontjából is meghatározó, történelmi jelentőségű személyiség került ki a soraikból. Így például, a lipcsei népek csatájában magára Bonaparte Napóleonra döntő vereséget mérő herceg Karl Philipp zu Schwarzenberg tábornagy. Továbbá, az előbbi győzelemben szintén jelentős szerepet játszó, bő három évtizeddel később pedig egyenesen a forradalmi hullám által elborított Monarchia megmentőjévé avanzsáló, gróf Joseph Wenzel Radetzky tábornagy is. A vértesek soraiból került ki azonban két olyan, a magyar történelemben is jól ismert, az 1848–1849-es szabadságharc során jelentős szerepet játszó császári hadvezér is, mint báró Puchner Antal lovassági tábornok és herceg Alfred Windisch-Graetz tábornagy. Néhányan ugyanakkor nem feltétlenül katonai tehetségüknek, sokkal inkább különleges élettörténetüknek köszönhetően tarthatnak számot érdeklődésre, mint például Christian August, schleswig-holsteini herceg, aki dán királyi tábornaggyá, majd Károly Ágost néven, svéd trónörökössé lépett elő. Végül megismerhetjük Károly Teodor bajor választófejedelem és egy egykori színésznő házasságon kívül született, utóbb magyarországi nagybirtokossá avanzsált fiát, Bretzenheim hercegét is.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
