RÉFI : A császári-királyi ulánusezredek törzstisztjei a francia háborúk idején, 1792–1815 (ajánló)
A huszár, valamint a karabélyos és vértes törzstisztekről készült összefoglalásainak folytatásaként, a szerző jelen munkájában a császári-királyi haderő egy további jellegzetes lovassági csapatneme, az ulánusok elitjének életrajzait teszi közzé a francia forradalmi és a napóleoni háborúk időszakából.
Ez a sajátos katonatípus egy, a magyarsághoz hasonlóan jelentős katonai hagyományokkal rendelkező és szintén sokat szenvedett kelet-közép-európai nép, a korszakban államiságukat vesztő lengyelek nemzeti csapatnemeként vált ismertté. A hazánkban egykorúan többnyire csak dzsidásnak hívott, az újkor hajnalán is hosszú lándzsával, fejükön pedig sajátos, négyszögletes tetejű föveggel száguldozó könnyűlovasok még a korszak látványdús hadi seregletében is feltűnő jelenségnek számítottak.
Vizsgálatuk magyar szempontból is joggal fontos. Egyrészt az ulánusezredek a közös, császári-királyi hadsereg fontos alkotóelemét képezték, másrészt a tisztikarukban jó néhány magyar, illetőleg magyarországi származású személy is szolgálatot teljesített. Ráadásul valószínűleg ez volt az egyetlen csapatnem, amelyet az önmagát a világ első katonájának tartó, büszke magyar huszár is (közel) egyenrangúnak ismert el. Hiszen még a majdani „legvitézebb huszár”, továbbá a későbbi „legnagyobb magyar” sem átallott, zsinóros mente és dolmány helyett, egy időre lengyel kurtkába bújni, fejébe pedig, a tollforgós csákót lecserélve, szögletes czapkát nyomni.
Az ulánus törzstisztek bemutatása ugyanakkor, a korábban említett csapatnemek törzstiszti karain túl, a huszárokkal történő pontosabb összevetés lehetőségét is magában rejti, módot adva ezáltal saját nemzeti csapatnemünk jobb megismerésére is.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
