STOYE : Marsigli Európája, 1680–1730 (előszó)
Előszó
és köszönet-nyilvánítás
Ez semmiképpen sem szokványos történelem, hanem olyasvalakinek a beszámolója, aki átélte XIV. Lajos korát. Marsigli gróf tanúja volt történelmi eseményeknek Európa több részén, és úgy tűnt, hogy érdemes összekapcsolni egy életrajzot néhány olyan eseménynek a följegyzésével, amelyek összekötötték a történéseket Kelet- és Nyugat-Európában. Ily módon próbáljuk bemutatni Marsigli érdeklődési körének rendkívül széles voltát. Ő katonaként gondolkozott, aki mozgásban van Magyarországon és a Balkánon, de ugyanakkor folytatta tanulmányait olyan emberként, aki egyaránt érdeklődik a római régiségek és a természettudományok iránt. Későbbi életében büszkeséggel tekintett vissza jótékonysági tevékenységére. Nem kímélte sem erejét, sem vagyonát szülővárosának, Bolognának érdekében, ugyanakkor sohasem hagyta abba tudományos tevékenységét mint geológus és hidrográfus. Kétségtelenül sok részlet hiányzik a történetéből, sok mindent lehetne még megtudni további kutatások révén, azonban ez a sok minden talán ebben a könyvben is megtalálható.
Egyszer írtam egy tanulmányt az 1683-as bécsi török ostromról, és Marsiglit mint ennek az eseménynek a tanúját ismertem meg. Utólag írta meg az élményeit. Török fogságban volt, ahol ásnia kellett, és kávét főznie az ostromlóknak. Ez vezetett engem az önéletrajzához, amelyet 1930-ban nyomtattak ki. Hogy pontosan mikor írta vagy diktálta, azt nem tudjuk. Főleg az ifjúságáról és török háborús élményeiről ír, és Habsburg-tábornoki bukásáról az 1704-es haditörvényszéki bíróság ítéletének következményeként.
Azon tűnődtem történetének vajon melyik része alapszik valóságon, mit lehetne ellenőrizni más dokumentumok alapján. Így töltöttem néhány élvezetes évet a bécsi és bolognai kéziratgyűjtemények között. Apránként megismertem Marsigli hosszú életének egyéb részleteit is. Kutattam Londonban, Amszterdamban és Zürichben. Marsigli találkozott I. Lipót császárral, XI. Ince és XI. Kelemen pápákkal, XIV. Lajossal és Sir Isaac Newtonnal és Herman Boerhaaveval. Valamennyien óriási szerepet játszottak karrierjének alakulásában. Marsigli életének tanulmányozása új összefiiggéseket mutat mindazoknak, akiket érdekel Európa múltjának ezen időszaka.
A Tudományos Akadémia alapítójaként bizonyára méltóbb lett volna hozzá, ha életével egy szakértő bizottság foglalkozik. Szükség lenne katonatörténészre, történelemtudósra, Délkelet-Európa történetének avatott szakértőjére, az európai könyvkereskedelem történetének ismerőjére, valamint az itáliai társadalomtörténet elemzőjére is. Ennek ellenére hadd használjak két régimódi frázist, melyekkel megkérem a kedves olvasót, hogy kezdje Marsigli életének és korának tanulmányozását ezzel az általam összeállított beszámolóval.
Bárki, aki valaha első alkalommal lépett fel egy épület lépcsőjére azzal a céllal, hogy régi feljegyzések után kutasson, bizonyára ismeri azt az izgalmat, ami ilyenkor az embert elfogja, mikor elkezd régi iratcsomagokat vagy dobozokat bontogatni. Érzi az ódon papírok porszagát, kétségbeesik az olvashatatlan vagy hiányzó részek miatt, majd egyszercsak eltelik örömmel, amikor megtalálja amit keresett, és az a valami pedig váratlan kincsnek bizonyul.
Az ilyen találkozások élménye megmagyarázza hálámat mindazok felé, akik foglakoztak az általam keresett okmányokkal, amikor Marsigli, Marsili, vagy Marsilly – mindenfajta írásmód lehetséges- nyomait kutattam. Ezek közül is elsősorban a következőkre gondolok: Haus- Hof- und Staatsarchiv, valamint a Kriegsarchiv Bécsben; az Egyetemi Könyvtár és Archiginnasio Bolognában; a Royal Society könyvtára; a School of Oriental and African Studies könyvtára; a Public Record Office és a British Library Londonban, és a Stadtbibliothek Zürichben. Sok esetben ezek voltak azok a könyvtárak, melyek őrzik kutatásaim tárgyát képező könyveket. De nagy hálával tartozom a következőknek is: Bodleian Library; Taylorian Library; Codrington Library az All Souls College-ban; a Magdalen College és a Botany Department Oxfordban; a London Library; a bécsi Nationalbibliothek és a Bibliothèque Nationale. Ezeken a helyeken lehetetlen lett volna megtalálni a keresett dokumentumokat az itt dolgozók segítsége nélkül, de sokszor kaptam segítséget véletlen ismerősöktől, akikkel összeakadtam, valamint sok régi és új baráttól, kollegáktól és diákoktól. Külön köszönettel tartozom a Leverhulme Trust-nak, akik tiszteletbeli egyetemi tanár címet adtak, hogy kutathassak a Marsigli-témában, valamint a Yale University Press-nek, azonkívül Mauro Ambrosoli, Sonia Anderson, Leopold Auer, Robert Baldock, Peter Barber, Lajos Bartha, Jeremy Black, Peter Broucek, Bojan Bujic, Lionel Clowes, Robert Evans, László Gróf, Erich Hillbrand, Anita McConell, Angus Macintyre, Carlo Poni, Dusan Radojicic, Ian Robertson és Oliver Taplin barátaimnak. Ezt az írást John Bromley emlékének ajánlom, ő nemrég még tanított, és sokunkat arra okított, hogy egyaránt nézzünk hátra is – meg előre is.
John Stoye
Magdalen College, Oxford
1992. december 31.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
