Takáts Sándor( 1860–1932) a XVI–XVII. század magyar történelmének talán legjelesebb kutatója volt.. Elsősorban a magyar–török háborúkkal foglalkozott. De történész kortársait megelőzve kutatta nemcsak a királyok történetét, de a mindenkori kisemberek hétköznapjait is. Azok örömeivel, bánataival, hőstetteivel, a kor kertészetével, esküvőivel, temetéseivel, borkultúrájával is foglalkozott. Ezért is írásai többsége hiteles történelmi miniatűr a „legmagyarabb század” neves és névtelen hőseiről. Takáts Sándor írásai egyszerre tudományos szövegek irodalmi szinten. Mikszáth vagy Krúdy sokat merítettek regényeikben az ő kutatásaiból témáiból. De az elmúlt évtizedekben inkább csak válogatások jelentek meg tőle. Maga a teljes életmű pedig mára szinte elérhetetlenné vált az érdeklődők számára. Mostani kötetünk az akkori kor legfontosabb eseményének, a végvári harcoknak mára már elfeledett, de egykor önfeláldozó, híres és becsült katonáiról szól. Könyvünk az első kiadás óta, több mint hetven év után, először jelent meg újra.