THALY : Dunántúli hadjárat 1707-ben (előszó)
Ritka nemzet dicsekedhetik oly harczias múlttal s oly harczias jellemmel, mint a magyar; és mégis, különben általános lendűletre kapott irodalmunkban a hadtörténelem mezeje meglehetős kopár. Épen a magvar hadi dicsőség tényei szakszerűleg megírva nincsenek. Leszámítva Salamon Ferencznek görög- és törökkorbeli idevágó becses dolgozatait, egynémely az 1848—49-iki függetlencégi harczra vonatkozó kiadványt, s legújabban Ipolyinak maros-vásárhelyi buzdító elnöki beszédét: évtizedek óta alig történt e téren valami. Alólirott, csekély erejéhez képest némi kísérletet teendő, 1869-ben úgy történelmi, mint hadászati és harczászati szempontból kidolgozta s önállólag kiadta a Rákóczi-kor egyik nevezetes epizódja, a n a g y - s z o m b a t i h a r c z történetét.* Most következik egy második, hasonnemű kísérlet.
Tán nem ismeretlen a t. olvasó előtt, hogy már majdnem két évtized óta foglalkozom II. Rákóczi Ferencz fejedelem kora, s az ennek előzményeűl tekinthető Thököly-kor búvárlatával. Idevonatkozó kutatásaim alkalmával, az 1707-ik évi dunántúli hadjáratot illetőleg engem folytonosan még sajátlagos czél is vezérel vala. Ugyanis koszorús történetírónk b. e. S z a l a y L á s z l ó »Magyarország Története« VI-ik kötetének végén ezen hadjáratot tárgyalván, minthogy e tárgyalás, a rendelkezésére állott adatok hézagos volta miatt aránylag igen töredékesen ütött ki, — némi elégedetlenséggel jegyzi meg: »A dunántúli eseményekről ez évben szabatossággal alig tudunk valamit, még chronologiai tekintetben sem; pedig a levéltárakból mindezt könnyű volna földeríteni.« (466. l.)
Alólirutt figyelmét magára vonván az ünnepelt történésznek ímez észrevétele, s a dunántúli országrész, mint szülüföldem iránt egyébként is kiváló érdekeltséggel viseltetvén: eltökélém magamban, hogy a jelzett homályos pont földerítéséhez szolgálandó adatok felkutatására és összegyűjtésére, levéltári búvárlataim alkalmával mindig különös gondot fordítandok. Ekként, évek hosszú során át, mindenütt és lehetőleg mindent — még a legaprólékosabb adatkákat is — följegyeztem, a mi az 1707-ik évi dunántúli eseményeket érinti. E kutatásaim közben győződtem meg aztán, hogy történelmünknek ezen eddig oly tökéletlenül és zavarosan ismert részlete, hadtudományilag önmagában is, nevezetesen a magyar harczászat történetére nézve fölötte érdekes, — elannyira, hogy már e szempontból is méltó a különös figyelemre és önálló feldolgozásra, ha az általános történelmi feladattól eltekintenénk is.
És így, az 1707-iki dunántúli hadjárat kidolgozásával kettős czélt hittem elérhetni. Egyik: a Szalay által jelzett hézag pótlása, az eddigi homály és kortani zavarok eloszlatása; s másik: hadtörténelmi irodalmunknak egy mind mostanáig ismeretlen, ítéletem szerint becses részlettel gyarapítása. (A tárgyat értem, nem a földolgozást.)
A föladat, íme, meg van oldva; miként? — A t. olvasó ítélje meg! Annyi azonban tény, hogy midőna Szalay által kívánatosnak jelzett „k ö n n y ű” munka teljesítéséhez hozzáfogtunk, — magunk sem hittük, hogy a borzasztóam szétszórt anyag felkutatása és összehordása t i z e n k é t é v i fáradozásba fog kerűlni. Mert a gyűjtés műve (természetesen, általános kortörténeti kutatásaink mellett, de a sajátlagos czélt szem elől sohasem tévesztve), ennyi időt vőn igénybe; a földolgozás már számba sem vehető: minthogy az, az íróra nézve a legkellemesebben töltött, aránylag igen rövid idő, és a szellemi élvezetnek édesdeden jutalmazó, kedves foglalkozású nemét képezi.
E földolgozásban leltük meg a kutatási hosszas fáradozások jutalmát, és amaz öntudatban, melyet talán szerénytelenség nélkül kimondhatunk, hogy, ha midőn egy történetíró még egyszer hazánk múltjának Rákóczi-korszakot felölelő részét fogja dolgozni: jelen szerény tanúlmányunk után nem lesz többé kénytelen az 1707-ik év dunántúli hadi eseményeire nézve Szalay Lászlóként kifakadni.
Meg kell azonban még jegyeznünk, hogy mostani dolgozatunk főként h a d t ö r t é n e l m i i r á n y ú lévén: bár itt-ott, a tárgyak összefüggésében, egy-egy fontosabb közigazgatási-, pénzügyi-, nép- és életrajzi adatot is beleszőttünk elbeszéléseink fonalába, — mindazáltal a jelen munkálattal nem akartuk a dunántúli kerűletnek 1707-ik évi kimerítő és az események minden ágára kíterjedő történetét megírni. Ebbeli adataink is készen vannak ugyan, — azonban azok földolgozását czélszerűbbnek tartottuk máskorra, más speciális tanúlmányunkra halasztani. Így is, hiszszük, hogy a katonai szak- és hadtörténelmi irodalom feladatainak megoldása mellett, egyszersmind kedves szülőföldünk a dunántúli országrésznek helytörténeti monographiájához is talán nem épen megvetendő adalékkal járulánk a jelen munkában. Fogadják tőlünk a régi Pannónia tudománykedvelő lelkes fiai e munkát szívesen!
Budapest, 1880.
Thaly Kálmán m. k.,
a magyar, a milanói és turini tud. Akadémiák
s több más tudományos egyesület tagja.
* A N a g y - S z o m b a t i H a r c z. Hadtörténeti epizód a kuruczvilágból. Irta T h a l y K á l má n. Pest, 1869. Kiadja Lauffer Vilmos. (Kőmetszetű csatatérképpel.) [vissza]
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
