A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről (bevezető)
Háromszáz esztendővel ezelőtt a gyulai török helyőrség parancsnoka, s a „szegedi határ erőd” parancsnoka december 21-én aláírta a megadási szerződést, amely egy évtizedes küzdelem végére tett pontot. A szerződést ez év karácsonyán a császár ratifikálta, és így visszavonhatatlanul a keresztényeké lett a gyulai végvár. Egy hónap sem telt el, s a megszállók - 129 év után -, 1695. január 12-én elhagyták a várat. Feltétel nélkül kapituláltak, s némi várakozás után, amelyet az elszállításuk körüli nehézségek okoztak, végleg eltávoztak Gyuláról és a vármegye is szabad lett. A szabadság ára hihetetlenül magas volt. Elsősorban a tatár, török és Thököly tatár-török-hajdú serege ellen vívott permanens összecsapásokban Gyula közvetlen térsége csaknem áldozatul esett. A vármegye falvainak kétharmad része romokban hevert, magyar lakosságát hasonló arányban pusztították el a harcok; a császári szövetséges hadsereg a közvetlen hadszíntérről kitelepítette a lakosságot Hajdú-Bihar és Szatmár megyékbe, s a népesség további megcsappanását okozta a menekülés, elvándorlás is.
Gyula felszabadítását a szövetséges európai keresztény hadsereg német, osztrák, brandenburgi, bajor, hannoveri csapatok vívták meg a vár blokádba zárása révén. Mellettük, hasonló jelentőséggel, a magyar hajdú csapatok kiemelkedő küzdelmét kell nemcsak Gyula, hanem Békés vármegye egész területén kiemelnünk. Az 1685-től, Szolnok visszafoglalásától, amikor is a szövetséges csapatok a vármegye területére léptek, a hajdú katonaság halált megvető bátorsággal, óriási áldozatot hozva küzdött a török ellen. Voltak időszakok, amikor a blokád többségét a magyar hajdú katonaság tette ki. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a felszabadító hadműveletekben, a folyamatossá vált harcokban a konvojok ellen, a Maros-vonal védelméért, a Szent Szövetség hadserege mellett a magyar hajdúk oroszlánrészt vállaltak.
Sajnos a gyors operáció, Gyula ostrommal történő elfoglalására, többszöri hadi vállalkozás után sem sikerült a szövetségeseknek. Az elhúzódó blokádháború, az állandó tatár, török rablóakciók a magyarság folytonos pusztulásával jártak. Mire eljött a szabadság órája, a vármegye, Gyula város és környéke romokban állt, s elpusztult a magyarság nagy része. Az anyagi pusztulás és a népesség, különösen a magyarság eltűnése a vidékről, messzeható következményekkel járt. A megye és Gyula régiója népességének változása vegyes nemzetiségűvé tette e térséget.
Békés megye és Gyula város tudatában élesen élt és berajzolódott a török világ és a felszabadító háború emléke. A 19. században - országosan figyelemre méltó módon és színvonalon - „Békésvármegye Közművelődési Egyesülete” kebelében, a „Békésvármegyei Régész- és Művelődéstörténeti Egylet”, illetve társulat, kitűnő erőkből, országos hírű és a tájban alkotó kutatókból, történészekből kutatógárdát tudott a török korszak feltárására irányítani, majd ezeket a kiváló kutatókat évenként kiadott tudományos évkönyve, mint műhely köré csoportosította. Közülük kiemelhető Karácsonyi János, aki máig érvényes és használható eredményeket publikált a török alóli felszabadító háborúk történetéhez.
Mellette számosan érintették a térség felszabadulásának történetét. Munkáikat kitűnően használhattuk mind forráskritikai szempontjaink kidolgozásánál, mind egyes dokumentumok értelmezésénél, jegyzetelésénél.
A legújabb kor kutatói témánkat érintő kitűnő munkáikban a 19. századi elődökhöz nyúltak és nyúlnak ma is vissza.
A Gyula felszabadulásának 200. évfordulóján rendezett békési ünnepségekre Oláh György egyesületi alelnök szerkesztésében Békés címmel „Emlékkönyv” Békésvármegyének a török uralom alóli felszabadítását és az egyesületüknek a megalakítását ünneplő kis kötet jelent meg.
A kötet fő tanulmánya Karácsonyi János ma is sokszor idézett, sőt újra kiadott tanulmánya volt: „Gyula felszabadítása a török uralom alól”. (A jeles munkát a Békés Megyei Levéltár Gyulai Füzetek 1. sorozatában adta ki.) A kétszáz éves évforduló kötelezte Gyulán azokat, akik szívükön viselik a város és táj múltját, történelmét.
Így jutottunk el a máig. Gyula felszabadulásának, a török uralom megszűnésének háromszázadik évfordulójáig. A kutatás az elődök nyomdokán haladva, eredményeiket felhasználva igyekezett újat adni. Az olvasó és kutató dönti el, mennyire sikerült ezen törekvésünk.
Elgondolásunk szerint ott találhatunk új adatokat, új levéltári és könyvészeti nóvumokat, ahol az egykori főszereplők levéltárai, könyvtárai működnek. Így széles horizontú kutatásunk másfél évtizede a nyugat-európai levéltárakba is elvezetett. A Magyarország és a Balkán felszabadítása a töröktől 1686-1699. c. tudományos programban gyűjtöttük össze a Körösök és Maros vidéke eseményeire is az anyagot. Kutatásunk során hamarosan rá kellett jönnünk, hogy a Gyuláért folyó évtizedes küzdelem csak úgy érthető meg, ha térségben vizsgáljuk, dokumentáljuk a szövetségesek, mellettük a magyar katonaság és a török hódítók harcait. Gyula küzdelme, a felszabadító háború itteni eseményei ezer szállal kapcsolódtak Nagyváradéval, a Szeged körüli harcokkal. Erdélyre igényt tartott a török hatalom és a Habsburg Birodalom is. Márpedig az út Nagyváradon, Gyulán, s a Maros mentén vezetett a fejedelemségbe. Békés megyei események így szorosan összekapcsolódtak az erdélyi törekvésekkel.
A török elleni háborút a Szent Szövetség csapatai vívták. A Békés megyében és Gyula alatt folyó harcokban ugyanakkor különlegesen jelentékennyé vált a magyar katonaság részvétele és szerepe a szövetséges hadseregben. Dokumentumaink jelentékeny részében a szövetséges hadseregben küzdő hajdúság, a magyar huszárregimentek, a Thököly török politikájával szembe kerülő török csapatok törökellenes harcára figyelemre méltó levéltári adatokat talál az olvasó.
A forrásgyűjteményt, a részleteket is figyelmesen áttekintő helyi kutató nemcsak hadtörténeti szempontból tudja majd hasznosítani. A környezet, a Körösök sajátságos természeti és társadalmi viszonyai is feltárulnak benne. A dokumentumgyűjtemény így kiindulást jelenthet a 18. századi Békés megye és Gyula további történeti feltárásához és kidolgozásához. Ha akad kutató, aki az itt dokumentált korszakot szintézisbe akarja majd foglalni, úgy gondoljuk, az egykorú magyarországi forrásokkal (Thököly naplója, Cserei Mihály stb. műveivel) szembesítheti és ötvözheti gazdag válogatásunkat.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
