„A legnagyobb művek létrejötténél
ott munkál a szeretet és a szenvedély.”
(Joseph Delteil)

Ismertem egy kiváló műveltségű, kicsit piknikus alkatú, végtelenül barátságos embert. A katonai főiskolán tanított idegen nyelvet és Tőle a tudást mindig szívesen vettük. Szuggeszív volt, egyéniségével és jóindulatával nem csupán tanított, hanem nevelt, és amit kevés tanárról mondhattunk el, igazán szerettük. Kemény követelménytámasztása, sajátos humora, katonás pontossága már akkor 18 éves koromban megragadott. Aztán látókörömből évtizedekre eltűnt, majd meglepetésemre egy osztrák ellenőrző körutunk során dr. Rázsó és dr. Vargyai professzorok társaságában, Bécsben találkozhattunk. Bécs a kultúra, a lehetőségek és a zene fővárosa, a csodálatos követségi épület, valamint a találkozás dr. Zachar Józseffel mélyen megragadott. Rögtön megállapíthattam: Ő most van jó helyen, hiszen kiváló német tudása, magas intelligenciája nemcsak kutatói, hanem diplomáciai küldetést is jelent. Több mint másfél órán keresztül beszélgettünk, és eközben sajátos stílusával az információk tömegét adta át a „Burgról”, a császári és királyi udvarról és mindenről, ami Bécsben történelmi érték.

Megtudtam, ha visszatér Budapestre komoly lehetőségek előtt áll, – amit én is így gondoltam, – hiszen aki a magyar történelmet és a tudományt ennyire szereti, mindenképpen sokra viszi. És sokra is vitte. A kiváló katonatiszt a Magyar Tudományos Akadémia doktora élete és munkássága sokak előtt példa. Írásai, történelmi virtuóz gondolkodása kincset jelent, sok kutatót és egyetemi hallgatót a mai napig lenyűgöz. Ha végig száguldok életrajzán néhány keresetlen szóval, talán a kedves olvasó előtt is kirajzolódik egy tudós élete, eredményei és munkássága egyenes és szilárd törekvő jelleme.

Dr. Zachar József (Csepel, 1943. október 27.) nyugállományú honvéd ezredes – a Magyar Tudományos Akadémia doktora – az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem–német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevéllel fejezte be felsőfokú tanulmányait. Életútja során számos elismerést szerzett a hazai és nemzetközi tudományos életben egyaránt.

Az újkori egyetemes valamint a magyar politika- és hadtörténeti kutatómunkássága középpontjában az 1648–1918 közti időszak korábban kevésbé feltárt alapkérdései állnak. Dr. Zachar József szakmai pályafutásának jelentős állomása az 1974-ben hadtörténelem-főtanárrá történt kinevezése volt. Egy év múlva a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum állományában már tudományos munkatárs és kutatótörténész. 1981-ben tudományos főmunkatársa az 1847-ben épített hajdani Nándor Laktanyának, később a Hadtörténelmi Osztály megbízott vezetőjeként is tevékenykedett.

A későbbiek során a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Kirendeltségén az Osztrák Hadilevéltárban működő Állandó Magyar Levéltári Kirendeltség vezetői beosztását is ellátta, majd a Hadtörténelmi Levéltár igazgatóhelyettese lett. Hazatérése után ezredessé történt előléptetésével egyidejűleg a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának szaktanácsadójává és tudományos helyettesévé nevezték ki, 1998-tól tudományos főigazgató-helyettes.

A tudományos életben folyamatosan jelenlévő dr. Zachar József számos tudományos társaság alapítója és tagja, többek között a Magyar–Osztrák és a Magyar–Francia Történész Vegyesbizottságnak, a Magyar Történészek Világszövetségének, megalapozva ezzel nemzetközi hírnevét. Kimagasló kutatási eredményeit négy disszertáción és egy habilitációs tézisegyüttesen felül ezidáig több mint száz könyvben és tanulmányban publikálta.

Mindemellett a Magyar Hadtudományi Társaság hadtörténelem- és a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság rendvédelem-történetelméleti szakértője. 1983 óta folyamatosan a Hadtörténelmi Közlemények Szerkesztőbizottságának tagja.

Kutató-, publikációs és tudományszervező munkássága mellett kezdettől fogva részt vállalt a felsőoktatásban is. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézetében a Modernkori Magyar Történelmi Tanszéken oktat. Közreműködött többek között a méltán ismert tízkötetes „Magyarország története” és a kétkötetes „Magyarország hadtörténete” című alapművek vonatkozó fejezeteinek szakmai áttekintésében.

Pályafutása során kiemelkedő érdemeket szerzett tudományos-, tudományszervezői- és oktatói munkásságával. Három évtizednél hosszabb honvédségi polgári alkalmazotti, majd hivatásos tiszti életútja során huszonnégy különféle szintű dicséretben és kitüntetésben részesült.

Dr. Zachar József ny. ezredes tudományos életpályája előtt – 65. születésnapja alkalmából –, pályatársai, barátai, munkatársai hajtanak főt e különleges tanulmánykötettel, egyúttal szívből ajánlva azt a szakmai és széles olvasóközönség számára.

„Verba volant, scripta manent.” – „A szó elszáll, az írás megmarad.” E latin jelmondat szellemisége kapcsán joggal bízhatunk abban, hogy dr. Zachar József monográfiái, tanulmányai, cikkei, valamennyi publikációja és eddigi szakmai életpályája sokaknak nyújt segítséget az ismeretszerzésben, tanulásban és a történettudomány elmélyült kutatásában.

Pályateljesítményének minden részletre kiterjedő felsorolása túlmutat az előszó terjedelmén, de mégis utal azokra az eredményekre, elismerésekre és kitüntetések sokaságára, amelyet dr. Zachar József kimagasló és példaértékű munkájával ért el.

Kedves dr. Zachar József boldog születésnapot!

E gondolatok jegyében a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójaként, a tudomány ügye iránt elkötelezett csata- és hadszíntérkutatóként bocsátom útjára e gyűjteményes kötetet, amelynek szakmai ívét a tanulmányok szerzője, dr. Zachar József kedvenc történelmi korszakából a XVII–XVIII. század magyar hadtörténelméből merítette.

ANNO DOMINI 2008
a Honvédelmi Minisztérium
Hadtörténeti Intézet és Múzeum
alapításának 90. évfordulóján

(Dr. Holló József Ferenc)
címzetes egyetemi tanár, főigazgató