Zemplén vármegye katonai leírása (előszó)
Zemplén a XVIII. század utolsó harmadában
A II. József-kori katonai országfelmérés irodalma ennek az adatbázisnak a fontosságához képest még ma is szegényesnek mondható.
Az országfelmérés három nagy egységből áll:
1. Katonai térképek
2. A katonai térképekhez kapcsoló országleírás
3. Népszámlálás
Tegyük hozzá negyedikként a kataszteri felmérést is, azonban ennek az anyaga oly mértékben megsemmisült, hogy sem országos összehasonlításra, sem egyes megyék maradéktalan elemzésére, feldolgozására nem alkalmas.
A katonai térképek még ma is nehezen hozzáférhetők a kutatók szélesebb tömegei számára, s eltekintve elszórt lapok reprodukálásától, lényegében nyomtatásban nincsenek közzétéve.
A katonai térképekhez kapcsolódó országleírás közzététele megkezdődött, de eleddig csak elenyésző töredéke jelent meg a teljes anyagnak, holott pénzügyileg és kutatásszervezés szempontjából sem megoldhatatlan feladat. Csakhát az elmúlt négy évtized a történeti forráskutatás- és kiadás tekintetében is éppoly torz és irracionális volt, mint a társadalom és gazdaság valamennyi más vetülete.
A népszámlálás hozzáférhető forrásanyaga lényegében megjelent, s bár e téren is vannak még feladatok, kétségtelen, ilyen vonatkozásban összehasonlíthatatlanul előbbre járunk a másik két egységnél.
Zemplén népszámlálásának anyaga táblázatos formában megjelent. A katonai térképekről készült fekete-fehér térképlap-másolatokat is elkészítette az 1980-as évek derekán a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. Igaz, hogy a színes másolatokhoz képest a fekete-fehérek – a térképek jelkulcsának jellegéből következőleg – sok tekintetben csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem használhatók (mi több, az óvatlan kutató számára félrevezetőek is lehetnek), de a semminél ez is több. Akkor erre volt lehetőség. A következő feladat, hogy színes filmkockákon szerezzük be a sorozatot (ma már erre is van mód, – a pénzügyi lehetőségek függvényében).
A katonai térképekhez kapcsolódó országleírás szövegét most tesszük közzé. Igaz ugyan, hogy ez a forrásanyag csak a térképekkel együtt értékelhető, elemezhető igazán, de így, a színes térképek nélkül is jól hasznosítható, s közzététele már igencsak régóta aktuális.
Azért sem közömbös az immáron több mint két évszázaddal ezelőtti felmérési rendszer megismerése és megismertetése, mert ez az első olyan részletes adatbázis, amely alapja lehet egy a napjainkig ivelő adatsornak, amely alkalmas folyamatok, trendek kimutatására adott területek, települések vonatkozásában. Erre nemcsak a történészeknek, hanem a mai gazdaság- és társadalomszervezéssel, közigazgatással foglalkozóknak is nagy szükségük lenne.
A II.József-kori felmérés időszakában Zemplén népessége 452 településen élt (legalábbis ennyit mutatott ki a népszámlálás). Ezeket összességében mintegy 210 ezer ember lakta, kb. 30 ezer házban.
Mind az akkori, mind a mai fogalmak szerint a települések többsége kistelepülés, egyenként ezer alatti lakossal. Mindössze 26 olyan település volt, amelynek lakossága az ezret meghaladta. A mezővárosok száma 26, ám a két szám csak látszólag fedi egymást. Valójában az említett mezővárosok közül hétnek a lakossága az ezret sem érte el, s a többié is alig haladta meg. Három-négyezres település alig akadt mutatóba, s az ötezret egyetlen zempléni város lakossága sem érte el.
A megye legfejlettebb része a hegyaljai mezővárosok övezete. Az északi rész, a magasabb hegyek világa elmaradott. Az erdőkben, részben patakvölgyekben vezető utak csak időszakosan járhatók. A faházak csoportjából kimagasló templomok (ahol egyáltalán volt templom) is jórészt fából épültek, sokszor roskadozó, szánalmas tákolmányok. A 452 településnek nem sokkal több mint a felén, 260 faluban említ meg templomot a katonai összeíró. Az adat nagyságrendileg feltétlenül elfogadható, hiszen mint kiemelkedő szilárd építmény, a templom katonai szempontból olyannyira fontos volt. hogy aligha feltételezhető, az összeírók sorozatos hanyagságból „megfeledkeztek” említéséről (más építményeknél effajta hibalehetőség már inkább feltételezhető).
A települések másik gyakori építménye, amit említenek, a malom. Mintegy másfélszáz malomról tesznek említést (feltehető, hogy ez a szám nem teljes). A nemesi udvarházakat nem sorolták fel tételesen, az említetteké mintegy százra rúg. A megye többszáz nemesi családjához képest ez a szám kétségtelen alacsony, bár az is igaz, hogy a szegényebb sorsú kisnemesek százai a jobbágyokétól jellegében alig vagy egyáltalán nem különböző hajlékban éltek.
Kastélyt tizennégyet, várat (többnyire romosan) 32-őt említ a leírás. A vendégfogadók száma mintegy 40-re tehető. Említést tesznek 17 majorról, hét kolostorról, egyetlen postáról, 7 sörházról, 3 pálinkaégetőről, 5 őrházról és 3 plébániaépületről, – egyebek mellett.
A postaépületek száma bizonyosan egynél lényegesen több volt, s a plébániaépületek száma is sokszorosan felülmúlta a hármat. Az összeírók feltűnő „hanyagsága” és „pontatlansága” e kategóriák tekintetében látszólag a többi adat megbízhatóságát is megkérdőjelezi. Mindez azonban csak a látszat! A felmérés ugyanis mindenekfölött katonai szempontú, s az építményeket katonai hasznosításuk és fontosságuk szempontjából értékelte!
Katonai szempontból a kiemelkedő, szilárd, viszonylag jól védhető építmények lehetőleg maradéktalan számbavétele volt a feladat. A zempléni összeírást gondosan átolvasva, a tárgymutatót áttanulmányozva, szembetűnően kevés különállóan megnevezett építménnyel találkozunk, számszerint mintegy 350-nel, ami 452 településre vetítve igencsak kevés. A mezővárosok többségének a templomon s esetleg a vendégfogadón és malmon kívül nem volt megnevezésre méltó épülete, a falvaknak sokszor még ennyi sem. Emeletes házakból álló utcasorokról, városházákról egyáltalán nem olvashatunk. Nem véletlenül: ilyenek akkoriban nem léteztek Zemplénben. S minden bizonnyal igaz lehet az a feltevésünk, amely szerint a posták és plébániák s egyéb – nem lakás céljára szolgáló – épületek oly jelentéktelenek voltak mint építmények katonai szempontból, hogy említésük feleslegesnek látszott, mert nem lehettek a hadsereg célját szolgáló stratégiai fontosságú támaszpontok.
A leírás egyértelműen Zemplén városi fejlődésének rendkívül alacsony szintjéről tanuskodik. A város csak annyiban különbözött a falutól, hogy néhány nagyobb épülete volt (több mint a falunak), de a többi ház s az utcák jellege nem különbözött a falusitól.
Zemplén útjainak többsége kifejezetten rossz, nehezen, időszakosan járható. Árvíz rendszeresen a települések mintegy negyedét-ötödét fenyegette (vagy a bel- vagy a külterületet, vagy mindkettőt). A települések mintegy negyede határában találunk mocsarat. Az említett hidak száma megközelíti a százat, de a kisebb patakokon, sőt nagyobb folyókon is a gázlók fontossága a hidakéval vetekedett. A nagyobb folyókon (Tisza, Bodrog) nem is igen volt híd, csak gázló.
Mivel a megye területe nagyrészt hegyes-dombos vidék, nem meglepő az, hogy különösen az északi részeken a határt az erdők uralják. De délen is kevés olyan település akadt, melynek határában ne lenne valamiféle erdő. Az összeírók – természetesen elsősorban katonai szempontból – az erdők minősítését sem mulasztották el általában. Az uralkodó fa a tölgy és a bükk. Feltünően kevésszer említenek fenyőt. Sok a vegyes erdő, ahol a fafajtákat nem nevezték meg (ez némiképpen motiválhatja a képet). Azt is külön jelentik, ahol magas- vagy alacsony törzsűek inkább a fák, utaltak a cserjés-bozótos részekre, az erdő járható- vagy járhatatlan voltára is.
A települések jellegét a társadalmi összetétel is meghatározta. Erre támpontot kaphatunk a népességösszeírásból. A táblázatokból kiderül, hogy bár Zemplénben abszolút számban sok volt a pap (361); ennél többet csak Biharban és Nyitrában találunk, az eloszlás a 452 település között rendkívül egyenlőtlen: a települések mintegy 40%-ában (184) egyáltalán nem működött pap.
A nemesség számát tekintve Zemplén országos viszonylatban előkelő helyen állt. A nemesség a mezővárosokban és a déli rész nagyobb falvaiban élt elsősorban. A 452 település közül 213-ban (kb. 45%) egyáltalán nem élt nemes (férfi), s még további 45 településen a nemesek (férfiak) száma 1–3 között váltakozott. Mintegy félszáz településen, azaz a települések valamivel több mint 10%-án volt jelentősebb számú nemesség. Nyilvánvaló, hogy a megye politikai életében is ők voltak a hangadók. Kihatott ez a reformkori mozgalmakra, a gazdasági és kereskedelmi fejlődésre is a XIX. század első felében.
Természetesen a katonai országleírás a térképekkel és a népszámlálás adatával kiegészítve együttesen sem elég a megye képének megrajzolásához a XVIII. század utolsó harmada viszonylatában. A gazdag közigazgatási és bírósági valamint családi levéltári anyag áttekintése és elemzése az előbbi forrásokkal együtt adhat csak hű képet Zemplénről. Ez a későbbi kutatás feladata. Reméljük, hogy ehhez hasznos, jól felhasználható adatbázist teszünk most közzé.
A terjedelmesnek nem mondható szövegben való eligazodást megkönnyítik a mutatók. A sokezer név- és egyéb adat maradéktalan kigyűjtésére nem vállalkoztunk. Sok földrajzi név (hegyek, patakok, stb) beazonosítására nem vállalkozhattunk, túlzott időigényessége miatt. Elsősorban történészek szempontjaira voltunk tekintettel. A közzététel jellege azonban a nyelvészek számára is megfelelőnek látszik. Ők – sajátos szempontjaik szerint – folytathatják az adatok kigyűjtését.
Csorba Csaba
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
