GÁRDI : UNFICYP-misszió = UNFICYP mission (előszó)
Tisztelt Olvasó!
A magyar katonák a nemzetközi békefenntartás kezdeteitől kiveszik részüket a különböző missziós tevékenységekből, eddig több mint tízezer magyar katona vett részt ilyen feladatokban. Magyarország intenzívebben 1973-ban kapcsolódott be, amikor hazánkat is felkérték a vietnami háborút lezáró párizsi egyezmény betartására létrehozott nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságba.
A magyar békefenntartás újabb aktív szakasza 1995-től napjainkig tart, és jelenleg is közel ezer magyar katona szolgál NATO- vagy ENSZ-misszióban Nyugat-Szaharától Afganisztánig elismeréssel, komoly nemzetközi tekintélyt szerezve Magyarországnak és a Magyar Honvédségnek.
A 2004-es évben a Magyar Honvédség jelen volt a világ három talán legnagyobb válságövezetének – Irak, Afganisztán, Balkán – rendezése érdekében tevékenykedő nemzetközi missziókban. A magyar katonák a soknemzetiségű kontingensek tagjaiként korábban is és most is eredményesen végezték és végzik feladataikat. A Magyar Honvédség minden szempontból megállta helyét a földrajzilag távoli, viszonylag ismeretlen területeken – Afganisztánban, Irakban – folyó nemzetközi missziókban.
E távoli országokban szolgált magyar katonák a katonai feladataik ellátása közben, illetve mellett megismerkedhetnek az ország gazdasági, társadalmi kulturális helyzetével, közvetlen kapcsolatot alakíthatnak ki az ott élő emberekkel és természetesen élményeket gyűjthetnek a földrajzi, szociális és egyéb sajátosságokról. Mindarról, amit a magyar katonák a misszióban láthatnak, tapasztalhatnak és élményként megélhetnek, a magyar emberek többsége nagyon keveset tud. Gárdi Balázs vállalkozott arra a feladatra, hogy fényképeivel bemutassa a magyar embereknek a Cipruson, az ENSZ UNFICYP missziójában szolgálatot teljesítők mindennapjait.
A képek „beszélnek” a misszió tevékenységéről, hétköznapjairól, megtudhatjuk a helyi szokásokat, sajátosságokat, a speciális környezettel való együttélést, a táboron, megfigyelőbázisokon belüli nemzetközi életet és kapcsolatokat, a kettéosztott sziget helyi lakóival való együttműködést. Képeket láthatunk a katonákról szolgálatteljesítés közben, láthatjuk, hogy hogyan birkóznak meg a mindennapos viszontagságokkal, az időjárással, hogyan próbálnak azonosulni a helyi kultúrákkal, és hogyan látják ők maguk életüket a missziós tevékenységük során.
Figyelemmel kísérhetjük az ENSZ nyolcadikként létrehozott békefenntartó missziójában szolgáló katonáink mindennapjait, az optika segítségével „beléphetünk" járőrbázisaikra, a Szent István táborba, valamint az ütköző zónába. Elkísérhetjük őket az ENSZ Főparancsnokságára, a gyakorlatokra, láthatjuk, miként készülnek fel a szolgálatra, hogyan pihennek. A képek segítenek megismerni a „Szerelem Szigetét”, a világ egyetlen kettéosztott fővárosát és annak történelmi emlékeit, lakosságát.
Minden tiszteletem azoknak a magyar katonáknak, aki Magyarország színeiben vállalkoznak a cseppet sem veszélytelen katonai feladatra. Gárdi Balázs fotóit nézegetve viszont egy picit irigykedem is, mert kevés magyar embernek adatik meg az az élmény, amelyről a fotóalbum képei tanúskodnak.
Ajánlom jó szívvel e kiadványt minden olyan kedves olvasónak, aki többet szeretne látni és tudni a magyar katonák nemzetközi szerepvállalásáról, feladatairól, életéről és az országról, amelyben katonáink a békét védik.
JUHÁSZ FERENC
a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
