HETÉS : A 80. nemzetközi dandár (előszó)
Egy szikládon, a két tűz közt, verdes a leláncolt
Ember. Vérzik a teste halódó Prométheuszként,
ám nem hal meg azért, pedig őt is eléri a nagy
harc
minden gyilka, de szenvedi, tűri. Ha egyszer a
láncát
végre letépi örökre – felszabadult vasököllel
tesz keserű igazat a kevély keselyűk viadalján.
(Lányi Sarolta: Verdun)
Tovatűnt az első háborús nyár gyújtó hangú katonaindulóktól elnehezült levegője. Megperzselődött és megdermedt — attól függ, merre sodorta a háború vihara: délnek vagy északnak. És az ágyúk szüntelen tovább dörögtek. Halál leselkedett mindenütt, ahol a lövészárkok óriás fűrészként szabdalták szét az olasz fennsík kopár lejtőit és az orosz síkság végtelen hómezőit. Sokat mégis elkerült a gyilkos golyó, és közülük milliók ismerték meg a szörnyű háború kegyetlen következményét: a hadifogságot.
Testileg és lelkileg összetört emberek, Európa majd minden nemzetének fiai, kilométereken át nyúló sorokban vándoroltak keletnek, nyugatnak, északnak és délnek. Szemükben és szívükben a gyűlölet és remény szikrái kavarogtak. Gyűlölet mindazok felé, akik lövészárokba kényszerítették őket, ahonnan az út szögesdrót mögé vezetett.
De élt a remény is, a szabadulás reménye. A reménykedők közt mind többen voltak, akik a szabadulással a szabadság eljövetelében is bíztak. S ahogy múltak az évek, lassankint leomlottak az elnyomottakat elválasztó szögesdrót kerítések.
„A háború okozta világínség talaján ... forradalmi világválság nő — írta Lenin a háború harmadik esztendejében —, amely, akármilyen hosszú és nehéz fejlődési szakaszokon kell is átmennie, nem végződhet másképp, mint proletárforradalommal és a proletárforradalom győzelmével.”
Az első világháború, ez a „hatalmas rendező”, elemi erővel kavarta fel a jobb, szabad élet utáni vágyakozást. Ott tört a legmagasabbra, ahol a legnehezebb volt a béklyó. Akiket pedig még a hadifogság is gyötört, hamarabb megértették az idők szavát. A szögesdrót mögött hamarabb világosodott az elme, gyorsabban hódított a forradalmi gondolat. Az otthon érzett társadalmi igazságtalanságok a háború okozta szenvedésekkel és a véres háború tapasztalataival szaporodtak. A táborélet éjszakáinak végtelenbe nyúló vitáin minduntalan feltört a kérdés: miért e háború, miért e sok kegyetlenség? S a becsapott, félrevezetett katonák közt utat tört az igazság: a háború igazságtalan voltának felismerése, Lenin bölcsessége: a „saját” és „idegen” uralkodó osztályok leplezett céljainak, a népek leigázásának, a rablásnak és hódításnak leleplezése. Az egymásrautaltság az osztályszolidaritás érzését, a táboron túl élő tömegekkel való kapcsolat az együvétartozást, az osztályöntudat érzését fokozta.
Ahogy világszerte erősödött a forradalmi válság, úgy hódították meg a forradalom eszméi a hadifogolytáborok lakóit. A szabadulás reménye a szabadság forradalmi eszméivel erősödve a hadifoglyok százezreinek új hitet adott. Utat kerestek és találtak is! Magyarországon éppúgy, mint Oroszországban, vagy Németországban és részt vállaltak a kizsákmányolt milliók, a munkásosztály, a parasztság forradalmi harcából...
Amikor a forradalmi világválság Magyarországon is proletárforradalommá érlelődött, a szabaddá lett volt hadifoglyok, idegen népek testvérkezet nyújtó fiainak ezrei a Magyar Tanácsköztársaság oldalára álltak. Amikor pedig a megtámadott Tanácsköztársaság védekezni kényszerült, a Vörös Hadseregben együtt harcoltak lengyelek, oroszok, osztrákok, olaszok, délszlávok, bolgárok, románok, szlovákok és mások, magyarok, akik előtt az orosz muzsik példája lebegett.
Akiket néhány éve erőszakkal és nacionalista jelszavakkal egymás ellen uszítottak, most a magyar Vörös Hadsereg oldalán megtalált közös cél egybefonta kezét.
Az ő történetüket mondja el A 80. NEMZETKÖZI DANDÁR.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
