Könnyebb eligazodni a nemzetközi politikai eseményekben, ha azok magukért beszélnek. Így van ez minden bizonnyal Vietnamban. Egészen világos, hogy itt miről van szó. A legerősebb imperialista hatalom, az Egyesült Államok, világuralmi törekvéseitől vezetve háborút folytat egy kis nép szabadsága és függetlensége ellen, hogy biztosítsa és kiterjessze politikai és katonai pozícióit a Távol-Keleten.

Az imperialista nagyhatalmak azonban sok esetben nem maguk lépnek fel nyíltan a színen, s ilyenkor már nehezebb az összefüggések felismerése és a helyes ítéletalkotás. Így volt ez 1967 júniusában a Közel-Keleten, az izraeli–arab háborús konfliktus esetében. Noha a hadműveletekben az imperialista nagyhatalmak egyetlen katonája sem vett részt, mégis a nemzetközi imperializmus akciójáról volt szó, amelyben a kis, de állig fölfegyverzett Izrael játszotta az érdemi ügyintéző szerepét.

Ennek világos felismerése viszont feltételezi a jelenlegi közel-keleti erőviszonyok és tendenciák ismeretét, könyvünkben tehát fel kell vázolni, hogy mit jelent a Közel-Kelet gazdaságilag és stratégiailag az imperialistáknak, másrészt, hogy milyen erők küzdenek az imperialista jelenlét megszüntetéséért, és – nem utolsósorban – hogy milyen szálak fűzik Izraelt a nemzetközi imperializmushoz.

Abból következőleg, hogy a háború fizikai értelemben Izrael és arab szomszédai között zajlott le, rejtve maradhat a lényeg, ezért nyíltan kell válaszolnunk például arra az állításra, hogy a csöpp Izrael élethalálharcot vívott sokkalta erősebb szomszédai ellen, akik megsemmisítésére törekedtek. Mert hát véletlen-e, hogy Izrael eddigi három, állítólagos „önvédelmi” háborúja nagyon is jövedelmezőnek bizonyult? Az első 8000 négyzetkilométer területnyereséggel járt, a második megnyitotta előtte a Tiran-szorost, a harmadik pedig éppenséggel 66 642 négyzetkilométerrel gyarapította területét.

Az összefüggéseket keresve fölmerülnek ilyen kérdések is:

Mi az igazság abban, hogy az arab–izraeli ellentét hátterében valamiféle évezredes viszály húzódik meg? És ha ez nem igaz, ha csak új keletű ellentétről van szó, mennyiben adhatunk hitelt egyes olyan arab állításoknak, hogy a zsidók betolakodók Palesztinában? Mert ha betolakodók, akkor hogyan ismerhette el a Szovjetunió 1947-ben az önálló zsidó állam létjogosultságát? S beszélhetünk-e betolakodókról, gyarmatosítókról a szörnyű pogromoktól elmenekült és a hitleri koncentrációs táborokból kikerült zsidók esetében?

Amint látjuk, egymásba fonódnak, egymásra halmozódnak a problémák, s az 1967-es háború összefüggéseinek mélyebb megértéséhez le kell ásnunk a múlt századba, egészen a politikai cionizmus gyökeréig.