Ez a dokumentumértékű regény a falklandi háborúról szól – a sajtó, a politikusok és a tábornokok hantája nélkül. A szerzők haditudósítókként végigélték és végigfélték, a brit közlegényekkel együtt. Az inváziós flottát részben a roncstelepről hozták vissza, a csapatokat rögtönözve szedték össze.

Szerencsére az „emberanyag”, ha makrancos is, kiváló volt. A tengerészgyalogos kommandók, ejtőernyősök, gárdisták és gurkák egymást is utálták ugyan, de maradt bennük elég düh az argentinokra is. A könyv –és ezen elit csapatok – szellemét jellemezze egy idézet:

Egy brit ezredes a partraszállás előtti utolsó eligazítást tartja.
– Ha tisztek látnak, vagy olyasvalaki, aki irányítja a többit, mutogat, dirigál, azt lőjék le először. Van kérdés?
Feláll egy közlegény.
– Kezdhetjük most mindjárt, uram?