Dudajev nem azon az ajtón lépett be, mint mi. Határozottan körülnézett, majd mindenkivel kezet fogott. Gyors kézmozdulattal hellyel kínált minket, ő is leült. Repülős egyenruhát viselt, fején a nemzetközi sajtóban sokszor felemlegetett „ködvágó” sapka, a hajózó dzsekin nem volt rangjelzés. Mintha kisminkelték volna, arcán talán pirosító lehetett, ajkai is túl vörösnek tűntek. Egyenes derékkal, mozdulatlanul ült, szeme rezzenéstelenül, tág pupillákkal szegeződött ránk. Mosolya mintha ráfagyott volna az arcára. „Gyógyszer, vagy talán kábítószer hatása alatt áll? Vagy csak a stressz teszi?” – találgattam. Imajev az elnök mellett foglalt helyet.