A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának Politikatudományi Munkabizottsága és a Kodolányi János Főiskola Társadalomtudományi Tanszéke a Magyar Tudomány Napja alkalmából évről évre figyelemre méltó tudományos konferenciát rendez valamely fontos tudományos és gyakorlati témáról, és a rendező szervek körébe a választott témakör profiljának megfelelően más-más tudományos intézményt is bevon. 2004. november 4-én a Béketeremtés-békefenntartás címmel nemzetközi politikai és hadtörténész konferenciát rendeztünk Székesfehérváron, a Kodolányi János Főiskola Idegen Nyelvi és Felnőttképzési Központjában. A rendező szervek – témakörünknek megfelelően – a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, a Hadtörténetírás Alapítvánnyal és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel bővültek ki.

A tanácskozást Szabó Péter, a Kodolányi János Főiskola főigazgatója, az MTA VEAB elnökségének tagja köszöntötte.

1996–97-ben kezdődött el az első modern értelemben vett nemzetközi békefenntartó misszió Krétán. Ezt akkortájt tűzoltási hadműveletnek nevezték, ami megfelel a mai értelemben vett passzív békefenntartásnak és aktív béketeremtésnek, ami magyar találmány. Az első négy misszióra még az I. világháború előtt került sor. Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia együtt teremtett rendet, majd megpróbálták azt fenntartani.

A békefenntartás (peace-keeping) a válságkezelés sajátos, önálló eszköze, mely hosszú fejlődéstörténettel rendelkezik és szakaszokra bontható. Megkülönböztetünk első, második és harmadik generációs béketámogató műveleteket.

A tanácskozás önálló témaként vizsgálta az ENSZ békefenntartó misszióit. Számos esetben sikeresen avatkozott be a világ békéjét és biztonságát fenyegető viszályokba. Ezen tevékenységéért 1988-ban az ENSZ békefenntartó erőinek ítélték oda a Nobel-békedíjat.

Osztrák vélemény szerint a semleges országoknak is ki kell venniük részüket az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájából. 1960 és 2000 között Ausztria több mint 40 békefenntartó misszióban, 45 ezer katonával vett részt. Napjainkban is az IFOR és az SFOR keretében 1000 katona áll ENSZ-zászló alatt. Ausztria 2002–2003-ban az afganisztáni nemzetközi misszióban (ISAF) is szerepet vállalt.

Nagy figyelmet kapott a Perzsa-/Arab-öböl térsége, amely a világ egyik legveszélyesebb, terhes feszültségekkel sújtott régiója, amely várhatóan a közeljövőben is válsággóc marad.

ENSZ felkérésre az EU Tanácsa 2003-ban elfogadta az első önálló Európán kívüli Kongóba indítandó közös akció tervét, amely az Artemis nevet kapta. Fő erejét Franciaország csapatai alkották. Az Artemis hadművelet bizonyította, hogy az EU képes NATO-kapacitások igénybe vétele nélkül is sikeres Európán kívüli békefenntartó műveletet végrehajtani.

A magyar katonák több mint száz éve vannak jelen a nemzetközi szervezetek által létrehívott békefenntartó missziókban. Katonáink őrizték és őrzik a békét Kínában, Makedóniában, Afrikában, Vietnamban, Bosznia-Hnercegovinában, küzdenek a terrorizmus ellen Irakban és Afganisztánban. 1997 óta napjainkig a magyar katonák, haderők és rendőrök 31 nemzetközi misszióban vettek, illetve vesznek részt.

A bipoláris világrend megszűnése után a NATO-nak alkalmazkodnia kellett a megváltozott körülményekhez, új feladatokat kellett keresnie. A jugoszláv válság elmélyülésével új szerepét a délszláv válság kezelésében találta meg. A boszniai béketeremtés a szövetség új összetartó elemévé vált. Katonai feladatokon túl egyre nagyobb mértékben vállalt politikai feladatokat, kollektív biztonsági szervezetté alakult át.

Konferenciánkon nagy figyelmet szenteltek előadóink a bipoláris világrend utáni nemzetközi állapotok elemzésére, a biztonságpolitika világméretű követelményeire a terrorizmus fenyegetése tükrében, különösen a 2001. szeptember 11-i Amerika ellen végrehajtott terrortámadás következményeire, az Irak elleni amerikai háborúra, az Egyesült Államok elnökének megválasztásával előállt új helyzetre, a terrorizmus elleni küzdelem módozataira. Az kapott hangsúlyt, hogy a terrorizmus elleni harcban a katonai erő alkalmazása csak mint legvégső eszköz jöhet szóba. A biztonsági szolgálatok operatív munkája, a rendvédelmi szervek akciói ennél jóval sikeresebbek lehetnek.

Könyvünk a konferencia előadásainak szerkesztett, lektorált anyagaiból készített tanulmánykötet. Az előadások alapján készült tanulmányokat három témakörben csoportosítottuk:

1. A béketeremtés és békefenntartás történeti-hadtörténeti dimenziói;
2. A béketeremtés és békefenntartás katonai összefüggései;
3. Nemzetközi politika és békefenntartás.

Magas színvonalú, igen tanulságos olvasmány. Ajánlani tudjuk a hadtörténet, a nemzetközi politika, a béketeremtés, a békefenntartás és a terrorizmus elleni harc kérdéseivel foglalkozó szakembereknek és az e témakörök iránt érdeklődőknek, tanulmányaikat folytató hallgatóknak.

A szerkesztők