Biztonság hét határon át (előszó)
E kötet megírásának ötlete még a 2004. év kora tavaszán merült fel, azzal a célzattal, hogy a nagy jelentőségűnek ígérkező isztambuli NATO-csúcstalálkozó előzményeit, körülményeit, eseményeit az érdeklődők számára elérhetővé tegyük.
Az ötlet és a megvalósulás között eltelt idő azonban nem csekély változásokat eredményezett az előzetes várakozásokhoz képest. Ezek közül az egyik legmarkánsabb az, hogy a NATO újabb bővülésének eseményét, az új tagországok felvételének aktusát – általános meglepetésre – nem Isztambulban, a csúcstalálkozón rendezték meg, hanem három hónappal korábban, 2004. március 29-én.
Mindez azonban nem csökkenti az isztambuli csúcstalálkozó jelentőségét, ami abban is kifejeződik, hogy korábban soha ekkora kiterjesztésű nem volt még az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) állam- és kormányfőinek találkozója. Amint azt a kötetben említjük, az isztambuli rendezvényre 46 hivatalos és 5 meghívott küldöttség érkezett: a NATO tagállamok 26 delegációja, a partnerségi tanács tagjainak és a békepartnerségi megállapodást kötött országoknak a küldöttségei hivatalos minőségben. Továbbá meghívottként Afganisztán, a két balkáni ország (Bosznia-Hercegovina és Szerbia-Montenegró), két nemzetközi testület (a NATO Parlamenti Közgyűlése és az Európai Unió Tanácsa) képviselői. A rendezvény jelentőségét azonban nem csak a résztvevők széles köre, hanem a megtárgyalandó témák, valamint a közelmúlt feszültségeinek oldása is bizonyítja.
A szerzőknek és a szerkesztőnek nem az állt szándékában, hogy tudományos igényű tanulmánykötetet tárjon a nyilvánosság elé. Az ilyen jellegű művekből, NATO-témából már könyvtári irodalom van magyar nyelven. Sokkal inkább törekedtünk arra, hogy a világpolitika nagy eseményeit emészthető módon közvetítsük. Ezért igyekeztünk egyensúlyt teremteni a tudományos ismeretterjesztés és a publicisztika között azzal a nem tagadott céllal, hogy elnyerjük a szkeptikusok és a témát elutasítók figyelmét is.
Célzatosnak szántuk a címválasztást is. A „hét határ” kettős értelmet hordoz: nemzetközi vonatkozásban arra a hét országra gondoltunk, melyek újabb köri tagfelvételével a NATO szavatolta biztonság határai kitolódtak. Nemzeti vonatkozásban pedig arra kívántunk utalni, hogy hazánknak hét határa van, azaz hét országgal határos. E hét ország közül egy az aktív semlegességét hangoztató Európai Unió-tag Ausztria, az EU- és NATO-tag Szlovákia, a NATO-val különleges szerződési viszonyban lévő Ukrajna, az újonnan NATO-tag Románia, a békepartnerségi viszonyt elnyerni szándékozó Szerbia-Montenegró, a NATO-tagságot elnyerni szándékozó Horvátország és az EU- és NATO-tag Szlovénia. Ebben a NATO- és EU-értékeket – különböző státusban ugyan, de közel hasonlóképpen – valló államok gyűrűjében Magyarország biztonsága hét határon át biztosított.
A fentiek megértéséhez és elfogadásához különösen ajánljuk kötetünket azoknak, akik hazánk biztonságának szavatolásában még midig a sorozott tömeghadseregben, a körkörös védelemben, hazánk határain felsorakozott páncélosokban és nehéztüzérségben gondolkodnak.
A kötet szerzői a NATO-ba és az Európai Unióba tagozódott Magyar Köztársaság biztonsági érdekeiből kiindulva kívánták az isztambuli csúcstalálkozó jelentőségét elemezni.
Budapest, 2004. július
